Csak szerintem hülyeség azért eldobni egy házasságot, mert nem lehet közös gyerekük?

Inkább most menjenek szét, mint 20 év múlva minden nap a férj szemébe vágja, hogy megfosztotta a gyerektől.

Ismerek nem is egy ilyen házasságot, sehol nem lett jó vége annak, ha az egyik fél nagyon gyereket akart és a másik miatt nem lett.

Én megértem a nőt is. Aki nagyon szeretne gyereket az nehezen tudna lemondani róla és tegyük fel megteszi a férjéért akkor utána már sosem lesz olyan boldog.

Egyébként nem értem miért nem választják a spermadonor megoldást? Ha ennyire szereti a férj akkor nem mindegy ha a sperma mástól van? A gyerek attól még őt fogja az apjának tekinteni, mert ő neveli.

Lehet itt szidni a nőt de miért várjátok el hogy lemondjon élete nagy álmáról? Ìgy még találhat olyan pasit akivel lehet gyerekük és boldogok lehetnek és a férj is találhat olyan nőt aki nem vágyik gyerekre. Mondjuk ezt egy olyan ember sose fogja megérteni aki annyira nem vágyik gyerekre csak épp összehoz 1-2t mert ez az élet rendje...

A spermadonoros megoldás egyrészt azért nem jó, mert aki vér szerinti gyereket akar, az nem fogja a magáénak érezni. Nem véletlenül zárkóznak el tőle gondolom ők sem. Mi pl ezért nem akarunk örökbe fogadni. Nem éreznénk a magunkénak.

Én meg azokat nem tudom megérteni akiknek görcsösen mindenáron életcéljuk a gyerek, és ezért feláldozzák azt akit ÁLLÍTÓLAG szeretnek, eldobják a házasságukat, tönkreteszik a párjuk életét csak mert az beteg és nem lehet gyermeke. Milyen ember az aki elhagyja a beteg házastársát?

Ha nem akarna gyereket a férfi, akkor még meg is érteném a nőt, de így nem.

Mi is szerettünk volna babát, de a férjem nem hagyott el azért mert nem lehet, mert engem szeret és azért vett el, nem azért hogy gyereket csináljunk. Rosszul is érezném magam ha csak valami tenyészállatnak nézne, és ha nem tud annak használni, akkor meg lelépne.

Jobb is ha elválnak. A pasi legalább találhat magának normális nőt aki őt szereti, nem a spermáit.

18, a gyerek nem életcél, hanem ösztön, vágy ami egyszercsak megjelenik az ember életében akár akarja akár nem. Ez legalábbis nálam így volt. Nem mondom, lehet letudnék mondani róla de egész életemben ott lenne a sóvárgás hogy nekem miért nem lehet...

Szeretem a párom, mondtam már neki ha nekem nem lehet akkor keressen más nőt aki tud neki szülni, mert tudom ő is mennyire szeretne gyerkőcöt. Azt mondta hülye vagyok, engem szeret és neki tökéletesen megfelel örökbefogadott gyerek is. Nem értem ha a kérdésben szereplő emberek szeretik egymást és tényleg szeretnének gyereket akkor miért nem találnak megoldást rá amikor lenne jónéhány.

Szerintem nem ezért akar válni.

Nálunk is úgy volt, hogy a férjemnek nem lehet gyereke, aztán biopszia, meg lombik kellett.