Mit tegyek már, hogy a feleségem takarítson itthon?

40-es:

"jár neked a taps meg a jutalomfalat"

micsoda megfogalmazás:)))

amúgy teljesen igazad van

bocs az OFF-ért, de annyira jót nevettem:)))

Elemezzük egy kicsit a problémát. Mi az, amit napközben megcsinál, és mi az amit nem? Erre mennyi ideje van?

Ez azért fontos, mert ha végigmegyek egy napomon, azon kívül, hogy ellátok két gyereket, minden nap mosok, teregetek, ruhát hajtogatok, pakolok, reggel felmerem a játékokat (sajnos még nem pakolnak össze maguk után), délelőtt elmosogatok (este már nincs enegriám), és főzök is minden nap. Meg még tudnám sorolni, hogy a háztartáson kívül mi az én feladatom.

Mire este hazajön a férjem, a játékok szanaszét, a mosogató ismét tele, megint lógnak a ruhák a szárítón (de az már a következő adag mosás), és a szennyes tartó sem ürül ki szinte soha teljesen. Normálisan kitakarítani akkor van időm, ha pár órára lefoglalja valaki a két gyereket, és én nyugodt körülmények között meg tudom csinálni. Ez alatt azt értem, hogy domestosos szivaccsal a kezemben nem kell még két felé figyelnem/futkosnom, mert nem megy, a gyerekeim meg nem azok a fajták, akik 2 óráig egy helyben ülnek.

Ezt csak azért írom le, mert ha a férjem szemszögéből nézzük a dolgokat, akkor este fáradtan hazajön a munkából, és sokszor nincs rend. Pedig egész nap talpalok.

Visszatérve a ti esetetekre: beszéljétek át, hogy mit csinált meg adott napon, és mit kellene megcsinálnia. Írj neki egy pár pontos kívánságlistát, először csak kevesebb feladattal, aztán fokozatosan többel. Közben mindig beszéljétek át, hogy hogy alakult a napjuk, mire volt ideje aznap, hogyan lehetne átszervezni pár dolgot, hogy több minden beleférjen. Persze vannak napok, amikor nem jön össze, mert a gyerek nem akar enni, nem akar aludni, nyűgös...stb, de azért fokozatosan biztosan lehet változtatni.

Ha tényleg csak lusta lenne, akkor sztem simán bebújna a gyerek mögé, hogy nem volt rá ideje.

Én nem jelenteném ki azt se, hogy depressziós, de vmi sanszos, hogy nincs rendben az életével, életetekkel. Nem fenyegetőzni kell vele, hanem beszélgetni.