Nem szomorú ez?

Igen, ez világos, hogy nem töltitek a napot már egy helyen, mint az iskolában. Ebből következően törvényszerűen lecsökken az együtt töltött minőségi idő is . Ami számomra szomorú, az inkább az, hogy ezek a kelleténél sokkal jobban lecsökkennek vagy megszűnnek az emberek nagyon nagy százalékánál , ahhoz képest, hogy mennyi idejük lehetne rá, ha valóban akarnák és nem lennénk ennyire hűtlenek az emberi kapcsolatainkhoz..engem tényleg mély szomorúsággal tölt el mostanában ez a dolog .( És azt gondolom, ez a hűtlenség visszahat a párkapcsolatra és az önmagunkkal való viszonyunkra is . Valójában sokszor a munka, meg a mindennapi problémák meg a nekem már a párom a legjobb barátom tipusú gondolatok, amiket irtok, sokszor nem is igazak és üres kifogások (ezt nem személy szerint rátok értem, ne vegye senki magára, csak általánosságban). Igenis rossz, hogy ennyire hűtlenek vagyunk a régi emberekhez, és rossz, hogy kapcsolatfüggőkké vagy netfüggőkké, tévéfüggőkké..stb. válunk.

Nem a bulizásról szól a topikom .) Biztos, hogy annyira távol laktok ,hogy nem fér bele a találkozó, csak 2-3 évente ? :) Inkább sztem nem igénylitek már a gyakoribb talákozást, nem ? :)

De sztem pont az a baj ,hogy sokaknál az értékesek sem maradnak meg vagy ha igen, eléggé megnyirbálódnak. Nem tisztulnak le, nem maradnak meg. Ezek az értékes kapcsolatok kihullanak a gondolatainkból és az életünkből,mintha sose lettek volna a részei.És a helyükre lép pl. a társfüggés, netfüggés, munkamánia (workaholic jelenség) .. stb. Az ember nagyjából tisztában is van vele , hogy ez igy nem jó, de addig már nem jutnak el a gondolatai, hogy a barátokkal, a korábban megszerzett, felépitett és ápolt kapcsolataival töltse be azt , amit ezekkel a függésekkel tölt ki..