Szerintetek nem szomorú, hogy az egykoron virágzó nyugati társadalmakban a házasság intézménye már szinte nem is létezik?

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy nincs már súlya a dolognak.

de az ! hála a fogyasztói társadalomnak ha valami nem működik dobd ki

Én örülök neki, hogy olyan világban élek, hogy nem kell eltűrnöm az elnyomást, a boldogtalanságot, a családon belüli erőszakot, hanem tehetek ellene, és lehetőségem van kilépni, ha már sehogyan sem lehet megoldani és nem megoldás a türelem.

# 2/4 Időpont ma 15:44 - Ami javíthatatlan, azt régen sem tudták megjavítani, csak akkor összevissza csalták egymást, nemesek és szegények egyaránt, és ezzel mindenki tisztában volt, érdekházasságok voltak, ritka volt a szerelmi házasság. Az jobb?

A házasságra és az együttélés között annyi a különbség, hogy az utóbbi önkéntes alapú, míg a házasságot a történelem során leginkább arra használták, hogy kényszerű párkapcsolatokat törvényesítsenek vele. Amit a szív nem köt össze, azt megteszi a kényszer. Előre elrendezett, vagyoni alapú házasságok születtek, vagy érdekházasságok, amikor is a férfi utódot akart, a nő pedig eltartót, mert férfi nélkül kivetett őt a társadalom. A szerelem nem esett egybe korábban sem a házassággal, akik szerették egymást, azok házasság nélkül is egymás szeretői voltak, akik pedig nem, azokat a házasság is csak lakótársi viszonyba taszította. Szóval a modern társadalom egyik legcsodálatosabb érdeme, hogy az idejétmúlt, erőszakos kötelékeket a szőnyeg alá söpörhetjük, és azzal élhet az ember, akivel saját döntése alapján szeretne. Ha valamilyen idealizált eszme miatt a pár úgy gondolja, mindezt házassággal is megpecsételi saját akaratából, akkor pedig örömkönnyek folynak az anyakönyvvezető/pap előtt, nem pedig a szenvedésé, mint olyan sokaknak régen a "romantikus" régi időkben.

Nekem meséltek a nagyszüleim is, ismerek a családomból is példákat, illetve érdekel a történelem. Anyai nagyapám a nagymamám miatt elhagyta az akkori barátnőjét, nem foglalkozott azzal, hogy az akkori barátnőjével megjavítsa a kapcsolatot, mert beleszeretett nagymamámba, és ez egy életre szólt. Egy nagynéném elvált, mert a férjét megtörte egy őt hátrányosan érintő munkahelyi változtatás, és nem tudta feldolgozni, az italhoz nyúlt, alkoholista lett, és a családjával agresszív, a nagynéném nem tudtott mást csinálni, mint hogy a két közös lányukkal (akik pszichésen súlyosan sérültek az apjuk változása miatt) elmenekült a férjétől.

Nem. Szerintem aki nem veszi komolyan, pl a hűségre vonatkozó részt, nem akarja őszintén elkötelezni magát, hogy a társa hivatalosan is a családtagja legyen, az inkább ne is házasodjon. Túl sok még mindig azok aránya akiknek nem való a házasság, a monogám kapcsolat, mégis belemennek, csak nem tudom miért. Ezért van a legtöbb válás. Pedig már elfogadott a cuccoljunk össze típusú kapcsolat. Olyannyira, hogy aki komolyan szeretne férj vagy feleség lenni barát barátnő helyett, még attól követelnek magyarázatot miért akarja. Inkább legyen kevesebb házas, de akkor csak az erős mag, akik komolyan veszik.