Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek létezik olyan, hogy igazán boldog, jó, minden szempontból kielégítő házasság?
Ha azt mondjuk, hogy senkinek nem hagyjuk, hogy közénk álljon (szülők, csábítók, egyéb "jóakarók"), és szeretjük egymást, elfogadjuk egymást olyannak, amilyenek vagyunk, akkor az működhet?
Sokan kételkednek abban, hogy tarthat "örökké" egy kapcsolat, szerelem, házasság, ezért érdekelne a véleményetek, később leírom, én hogy gondolom! :)
Azt nem tudom, hogy "örökké" tarthat-e egy kapcsolat, mi több mint 25 éve élünk együtt, és még igazán boldog, jó, kielégítö házasság számunkra. De idövel egyikünk meg fog halni, és akkor vége az örökkének.
De ehhez nem kell(ett) mások ELLEN harcolni, egy párkapcsolat KÉT embertöl függ.
"Szóval szerintetek egy egyébként jól működő, minden téren stabil kapcsolatot nem tud megmérgezni a "furkálódás" , meg az uszítás?"
Ha megbíznak egymásban, akkor nem tud senki "furkálódni" meg "uszítani", mert legfeljebb kinevetik ezeket. Egy jó párkapcsolatban sokszor elég ránézni a másikra, hogy tudja, mire gondol. Ilyen esetben egy kivülálló mondhat akármit, nincs esélye közéjük állni.
olyan jó ezeket olvasni.
A férjemmel 7 éve vagyunk házasok, egyszerűen tökéletes minden. Vannak rosszakaróink, pláne, mivel mindketten tehetősebb családból származunk, illetve anyósom, és apósom is szeretne eltávolítani a családból, mert vissza akarják kapni a férjem, hogy ő vezessen valami céget, nem tudom, miről van szó, mert mikor észrevettük, hogy el akarnak marni minket, eltávolodtunk tőlük, és el is költöztünk, szóval nem nagyon tartjuk a kapcsolatot, de néha a fülembe jut pár dolog, a férjem testvéreitől.
Én is nagyon úgy látom, hogy jelen pillanatban nincs olyan, ami közénk állhatna, csak most kissé szentimentális állapotban vagyok, és talán kicsit riasztóbbak is a viszályok nekem, mert ma tudtam meg, hogy kisbabát várok.
Köszönöm szépen a válaszaitokat.
Érthető, hogy most a babavárás idején ezek a dolgok jobban foglalkoztatnak. ha kitudódik, ilyenkor az eltávolodott szülők is hajlamosak rá, hogy "visszaközeledjenek". Persze önös érdekből, az anyós azért, hogy Ő újra babázhasson, az após pedig, hogy ha már a saját gyerekével nem tudta kersztülvinni az álmait, majd az unokában.
Tipikus, sok ilyet láttam.
Nem szabad foglalkozni velük továbbra sem. Mi is küzdöttünk ilyen "kedves" jóakaró emberekkel, akik azért nem köszöntek az utcán és jóbarátból váratlanul ellenségek lettek, mert mi mertünk boldogok lenni és mertünk egymással. sok ember azt hiszi, ha egy párnak egymás között nincsenek gondjai, akkor minden szuper az életükben, pedig ez nem így van.
Attól még fájhat pl. egy szülő halála, vagy megélhetési nehézségek, akármi más.
Ha egy kapcsolat jól működik, semmilyen külső személy azt nem bomlaszthatja szét.
Létezik, ó, hogyne létezne! Az összes romantikus film, regény, és az összes mese erről szól.
A való életben viszont szinte soha nem találsz ilyet. Bármiféle működő kapcsolat mindig valamelyik fél élete árán megy, valamelyik fél mindig fel kell áldozza magát a kapcsolat miatt, a gyereke miatt, esetleg a saját túlélése miatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!