Első szerelemből házasság?

szerintem működhet attól még, hogy első szerelem, de szerintem 3 év együttjárás az életkorod miatt még ebben az esetben kevés. Még valószínű sok mindent meg kell közösen tapasztalnotok, hogy lássátok, hogy valóban jó csapatot alkottok. Az életkorodból kifolyólag gyanítom, hogy csak most kezdhetitek el a felnőtt életeteket pl.: első munkahely, szülőktől való függetlenedés. Jó ha előtte éltek egy kicsit együtt külön, ha van közös megtakarításotok, esetleg ebből a pénzből meg tudtok venni pár dolgot közösen pl.: autó, külföldi nyaralás (nem, nem azt mondom alapfeltétele egy házasságnak, de azt mondom, hogy azok a párok, akik közösen összespórolják az árát, nyilván jó csapatot alkotnak a hétköznapokban). Az se baj, ha közben ismerkedsz. Nem azt mondom, hogy csald meg, de légy nyitott, figyelj. Nem azzal kell életed végéig együtt élni akivel le tudnád élni az életed, hanem azzal akivel nem tudnád. Annak idején én is pl.: úgy készültem, hogy hozzámegyek az első szerelmemhez, akivel 16 éves koromig együtt voltam. Az évek során derült ki, hogy amit ő egy párkapcsolatban nyújtani tud, az nekem nem elég. Megelédedni meg tudnék vele, de rá kellett jönnöm, hogy az, hogy mással vagyok együtt boldogabbá, teljesebbé tesz. Így 25 évesen, 3 év együttjárás, ebből 2 év együttélés után már mással szervezem az esküvőnket, és úgy érzem ez a jó döntés, mert most nincs hiányérzet semmilyen téren. Megjegyzem annak idején sem volt hiányérzetem, mert a tapasztalatlanságomból kifolyólag fogalmam sem volt róla, hogy másképp is lehet :) Azért mondom, járj nyitott szemmel, tapasztalj, fejlődj, fejlesz a személyiséged, a párkapcsolatod. Ezeket nem csak házasságban lehet. LÉpésről, lépésre haladjatok, és ha pár év múlva is együtt lesztek, akkor érettebb fejjel vágjatok bele a házasságba!