Ismersz olyat, akiről tudod, hogy nem szerelemből kötött házasságot? Mi volt az oka, mi lett a végkimenetele a dolognak?

Igaz, nem volt szó házasságról, de végül is, összekötötték az életüket. Nevelőanyám és apukám. Nevelőanyám csak azért volt apukámmal, mert csinált neki egy gyereket. De igazán egyikőjük se volt szerelmes a másikba, ezt az után mondta mind a kettő, miután szétmentek. 15 évig nyúzták egymást.

Állandó veszekedések voltak.

Rokonom.

Végkimenetel: nagy vagyon öröklése, viszonylag hamar. (50 körüli pénzes fickó, bár rákban halt meg, még életerős volt mikor összejöttek).

Nem a kora vagy a pénze miatt gondolom az érdekházasságot, hanem mert olyan habitusú az a rokon. Szereti a luxust.

De csak erről az esetről tudok, a többi elvileg mind szerelemházasság.

Régen más megfontolásból kötöttek az emberek házasságot, rang, vagyon, társadalmi elismertség, társadalmi elvárás. Manapság nagyon szerencsések vagyunk, hogy magunk megválaszthatjuk a párunkat, az esküvő idejét, helyét. Én nem hallottam manapság olyat, hogy valakit házasságra kényszerítenének, szóval igen a házasságok java szerelemből születik.

A régi házasságok, attól még működhettek jól, de nem is volt túl sok választásuk, a dolognak működnie kellett.

OFF: Én is nyomtam rád egy zöldet :) nem értem, miért pontozott le vki...

ON: Tőlem is egyszer megkérdezte egy ismerősöm, hogy "És, mi valóban szeretjük egymást?" Hát mondtam még szép, mi másért házasodna vki. És elmondta, hogy ők bizony már nem szerelmesek a férjével, és hogy most gondolkozik, hogy volt-e olyan, hogy teljesen bele volt zúgva, és talán a legelején, de szte az a fontos a házasságban, hogy jól működjön, ugyanazon az intellektuális szinten legyenek, és hogy van sok barátnője, akik alapból érdekből mentek férjhez... Na én ezt nem tudnám elképzelni, nekem a férjem a lelki társam is legyen, a legjobb barátom és szeretőm, összhangban és harmóniában szeretnék élni. És ez így is van 5 és fél éve :)

Mondhatnám magamat bár nem eljesen igaz. Volt a férjemnél nagyobb szerelmem, el is akart venni, de máshogy döntöttem. Nem volt az a férj/apa minta akivel le akartam élni az életem (nagyon hirtelen haragú (nem agresszív), mindenen megsértõdõ, csak az a jó amit õ mond ember volt. Hosszú távon kikészültem volna tõle. Így is sokszor. Nagy mélységeket és magasságokat éltünk meg, a férjemmel egyik végletet sem. Azért írtam mindezt le, mert a szerelem sokszor kevés... A férjem fantasztikusember, jobb apát, férjet el sem tudnék képzelni. Ezerszer elmond valamit nyugodtan a gyerekeknek, nekem ez kellett (apám sem ilyen volt, ezért fõleg)

Nagyon szeretem. Emellett tudom tisztelni, és bízok benne (nem csak hüség szempontjából). Nem bántam meg, hülye lennék :) 10 éve vagyunk házasok