"Az a takaró többet jelentett nekem mint bármi más az életben! " Mit tennétek egy ilyen kijelentés után?

Az az övé volt,nem volt jogod ehhez. Ha kimosod,akár kézzel,az egy dolog,de kidobni más.

A macskához,hogy került?

Lehet nem csak rád, hanem a macskára is haragszik. Hisz te is és a macska is lesz.rtátok, hogy neki mi a fontos... :D

Ez kb egy 8-10 éves gyerek viselkedése, amit a férjed csinál. Ez nem csak egy ürügy volt, hogy elköltözhessen? Nem tudok másra gondolni...

Az biztos, hogy én sem így oldottam volna meg.

Megmondtam volna neki, hogy nézd, lepisilte a macska a takarót, sajnos ez már megtörtént, valamit csináljunk vele, mert ez így elviselhetetlen (akinek volt már benti macskája és megejtett ilyet, tudja, miről beszélek).

Megkértem volna, hogy mossa ki, vagy kimosom én.

Aztán be a mosógépbe, jól kifertőtleníteni.

Ha nem lett volna rá hajlandó, akkor megmondtam volna, hogy vagy ez, vagy kidobom a francba.

Mert azért mindennek van határa, jól van, hogy emlék, de koszos, büdös, összehugyozott, gusztustalan, bacigazda. Nehogy már ne lehessen soha kimosni!

Ha meg ezért is úgy döntött volna, hogy elköltözik, vihette volna magával a takaróját, mondjuk garantáltan nem lett volna az a jó barát, aki befogadja a macskahúgytól bűzlő takarót.

nehogymár még a Kérdező legyen a szívtelen hárpia,és a férjnek van igaza :O emberek,ez most komoly?ha a macska lepisil egy 100 éves koszos rongyot,akkor ne haragudjon már meg az élet evidens hogy kidobom,most ezért minek hívogassam a másikat?felesleges telefonszámla növelés...csak egy rongy,ha évekig egy padláson porosodott annyira nagyon nem lehetett fontos...

szerintem egyébként vegyél neki egy hasonló pokrócot,és kérj elnézést,mondd meg hogy te igazán nem gondoltad hogy ennyire fontos ez neki...

Tudod, neki az a "koszos rongy" egy nagyon fontos és drága emlék volt. Ameddig te csak a használati tárgyat látod benne, addig nem is fogod megérteni őt.

A másik dolog, hogy még egy házasságban is bunkóság a másik doglait a tudta nélkül kidobni.

Persze, tényleg túlzó ez a ragaszkodása egy tárgyhoz, de honnan tudjuk, hogy egész pontosan miért jelentett neki az olyan sokat?

Nem azt mondom, hogy helyes reakció volt ez a részéről, de a te cselekedeted, és meglátásod is nagyon rossz. Ő túlzottan ragaszkodik valamihez, te viszont érzéketlen vagy. Gondolom, meg sem próbáltad megérteni őt, ugye?

Ha valós a sztori, én a baj kiváltóját ott látom, hogy ki sem lehetett mosni.

A gyerekkori takarót.

Hogy nézhetett már az ki? Milyen szaga lehetett? Ki ne akadt volna ki, ha hosszú évekig kell kerülgetnie egy ilyen állapotban levő takarót?

Viszont tényleg nem ez lett volna az első reakcióm, hogy kidobom, hanem a mosás.

De ha ezt sem engedte volna....

Szagolt itt már valaki macskahugyot, aki szerint úgy hugyosan, kimosatlanul is meg kellett volna tartani a lakásban, mert ugye szent és sérthetetlen emlék?

És még te vagy felháborodva?!

Mi az hogy nem volt más választásod? Mibe telt volna felhívni a férjedet, hogy a macska összecsinálta a takarót, mit csinálj vele?

És miből gondolod, hogy előtte nem volt fontos az a takaró neki, csak nem beszélt róla?

Van egy gyerekkori kezeslábasom, anyáék a mai napig bánják, de tovább adták. Imádtam, és később mikor nagyobb voltam, akkor kérdeztem, hogy hol van, és közölték, hogy már nincs meg. Ha valami oknál fogva előkerülne, akkor nagyon nagy becsben tartanám, hiszen imádtam. A páromnak egyszer említettem csak meg, a kapcsolatunk elején egy képnézegetés alkalmával és kész. Ettől függetlenül még nagyon fontos volt nekem az a ruha, hiába nem beszélek róla neki.

Igazi nagy paraszt voltál, hogy se szó se beszéd kidobtad. Mit tegyél? Kérj tőle bocsánatot!! Te pedig egy percig ne várd, hogy ő bármi egyebet mondjon neked, mert nem érdemled meg.

Valószínű a mondandóját nem úgy kell érteni, ahogy az annak látszik, nyilván fontos neki a családja, de egy ilyen után, lehet nekem is kiszaladt volna egy hasonló a számon.

Neki fontos volt, te meg nagy ívből letojtad. Gratulálok! Igazi mintafeleség.