Helytálló szerintetek az a kijelentés, hogy a férfiak általában egyszerűsíteni szeretik a saját életüket, a nők meg bonyolítani?

Ez így nagyon fekete-fehér mentalitás...

Elárulok neked valamit... az, hogy kerülöd a konfliktusokat, az egyáltalán nem jó megoldás, legalábbis hosszú távon. Konfliktusok ugyanis VANNAK, akkor is, ha nem akarsz róluk tudomásul venni. Ha a szőnyeg alá söpröd a problémákat, egy idő után robban az egész.

A nők, akik szeretnék csírájában elfojtani, megbeszélni ezt a robbanást, ezt tudják, ezért akkor beszélnek a problémáról, amikor az felmerül. Persze sokszor nem megfelelően tudják megfogalmazni, hisztiznek, stb.

A férfi erre még jobban hárít (pl. humorral), amitől a nő ideges lesz, hiszen ő megoldást szeretne, nem hárítást. Ebből lesznek a veszekedések.

Az érzelmileg érett emberek (férfiak és nők egyaránt) képesek a felmerülés pillanatában kezelni a felbukkanó problémákat, kimondják az érzéseiket és igényeiket, higgadtan. Így nincs szükségük se játszmázásra, se a konfliktusok kerülésére. A konfliktusokat ugyanis nem kerülni kell, hanem megoldani.

Egy gyárban dolgoztam, közel száz férfi között, nők voltunk ketten-hárman. Hogy ott mennyi kavarás, pletyka, kibeszélés, fúrkálódás, pletykálkodás, hazudozás folyt a férfiak között egymás háta mögött, az már nem emberi.

Nők között is dolgoztam, ott ugyanazt tapasztaltam.

Kezdem azt hinni, hogy a nők és férfiak közötti különbség ezen a téren csak sztereotípia.

Eddig legalábbis 100%-ban ezt tapasztaltam.

Én is így vélem, a nők nem a problémákat akarják megoldani. Inkább van velük kapcsolatban egy olyan érzésem, hogy nem bírják probléma nélkül. Amikor minden jó lenne generálnak problémát. Képesek csak azért, hogy veszekedhessenek (és ezalatt nem vitára, hanem tényleges veszekedésre gondolok) akár 3 évre visszamenőleg is felhozni régi sérelmeket is amiket már akkor letisztáztatok lerendeztetek és a férfinak már kb. az emlékei között sincsenek benne.

Igen bonyolítják az életet sokszor nem is keresik a megoldást titkon örülnek, hogy van min rinyálni, ha pedig a legkézenfekvőbb megoldást nyújtod nekik tálcán te vagy a "szar szemét szaralak"

Ennyire azért nem rossz szerintem a helyzet, a férfiak ugyanúgy pletykálnak és azért nem drámakirálynő minden nő.

Annyi alapját én is látom (sejtem) az egésznek, hogy a nők egymással szemben kritikusabbak, versengőbbek, rivalizálóbbak és kíméletlenebbek, mint a férfiak, legalábbis nekem így tűnt mindig. Az érzelmi/értelmi hozzáállásban is lehet némi különbség. De a nagyja csak sztereotípia.

Nem ugyanarra van az agyunk kódolva. A férfiaké egyszerűbb (nem bántásként írom, de valóban így van), a nők ennél bonyolultabbak, de ha valaki elért egy bizonyos értelmi és érzelmi intelligencia szintet, akkor nincsenek azok a bizonyos "bonyodalmak".

Egyébként mint nő nem szeretek pletykálni, megosztok fontos dolgot a párommal, másokkal annyira nem. Nem érdekel más emberek élete, így nagyon nincs is miről pletykálnom, és másokat fúrnom, elég a saját életemmel foglalkoznom. Lehet, akik folyton bonyodalmakat okoznak, a sajátjukat sem képesek megoldani! Nem mellesleg, rengeteg olyan férfit ismerek, akik imádnak pletykálni. Szóval ez so-so... :)