Másnak is rosszul esne a férjem kijelentése? "Nagyon csodállak, hogy ezt megteszed értem. Ha te kerülnél ilyen helyzetbe én nem csinálnám! "

Bajban ismered meg az emberek valódi arcát. Ha megöregszel, megnyomorodsz ez az ember nem fog melletted állni. Ezzel jó ha tisztába vagy. Ez nem fog ápolni téged, nem fog törődni veled. Hanem "sűrgős" és halaszthatatlan dolga lesz mindig. Egészen addig lesz melletted míg hasznot lát belőled, utána el fog dobni mint egy darab rongyot.

Ezzel jó ha tisztában vagy.

Én a helyedben tuti hogy próbára tenném a fazont, nem kicsi próbákba, és ha nem áll meg bennük, akkor dobbantanék.Akár hány év óta is vagy az illetővel.

Az ilyen embert még a környezetemben sem tűröm meg. Egyébként. Nem hogy barát, vagy havernak tartsam.

Tudod, kérdező, ehez sajnos nem elég a szeretet, igen erős gyomor is kell.

Volt szerencsém öt napig ápolni napközben a magatehetetlen nagymamámat. Hasonlókat kellett csinálnom, pluszban néha me is csúszott a "barnamedve".

Hatalmas tisztelet, azoknak akik ezt folyamatosan csinálják. Én képtelen lennék rá.

A férjem a sebektől undorodik. Nem a vértől, hanem az a jellegzetes sebszag kikészíti. Két hete lesérült, én ápolgatom, kötözöm, ő meg sápadtan reszket.

Viszont, ő jobban bírja a hányást, mint én.

Mikor kislányom hazahozta a kalicit, hősködött, mert én már a hanghatástól rosszul lettem.

De ha bánt, ne emészd magad, mondd ki neki!

Az én volt férjem azért nem pelenkázta a lányunkat pici korában, mert "nem bírta a szagot". Nos, nekem sem tetszett a szag, de bennem fel sem merült, hogy ne tegyem meg. Utálom amikor valaki arra hivatkozik, hogy nincs gyomra az ilyesmihez. Tényleg? Ha egyetlen anya is ilyenre hivatkozna ki tenné tisztába a gyerekét?

Azon kívül nem értek egyet azzal sem, hogy így akart neked bókolni. Ha azt mondta volna: nem tudom, én hogy bírnám csinálni, vagy: remélem én is így tudnám csinálni az bizalom gerjesztő. Ez viszont nem az.

én is kiborulnék ettől. nem érdekelne, hogy mennyire nem bírja a gyomra. aki akarja, az meg tudja csinálni. csak aki enged a hisztijének, az nem képes rá. anyám is elhányta magát többször, amikor kisgyerekként a pelenkánkat cserélte, mert undorodik tőle. mégis mindig tisztába tett. cseréli a mamám sztómáját, pedig attól is elhányja magát néha. én is megcsináltam már neki nem egyszer, pedig eléggé undorító. de csak megcsinálod az ilyesmit a másiknak, és nem hagyod hogy szarban feküdjön, vagy küldesz egy idegent hogy még megalázottabbnak érezze magát...

én biztosan felhoznám a témát, miért kellene ezt titkolni hogy így érzel? nehogy megbántsd, vagy mi? mióta nem lehet bármit megbeszélni egy kapcsolatban? nyugodtan kérdezd csak meg hogy hogy értette.