Ha nőként terrorban tartom a családomat, akkor a férjem kihez fordulhat segítségért?

A szituáció a következő: rosszul bánok a családommal. Ha valami nem a kívánságom szerint megy, akkor mindenki felelőssé teszek. Egyfolytában vádaskodom, hogy tönkre akarnak tenni. Sírok, csapkodok, kiabálok- ez a szokásos forgatókönyv. Dolgozni nem akarok, viszont hatalmas igényeim vannak, amit a férjemnek természetesen finanszíroznia kell. A férjem már egyáltalán nem kíván, mégis le kell velem feküdnie, ha én úgy akarom. A gyerekeimmel szintén kiabálok és gyakran kezet is emelek rájuk- természetesen úgy, hogy ne maradjon nyoma. A férjemet sakkban tartom azzal, hogy ha nem ad pénzt, vagy ha elválik, akkor a gyerekeit majd csak kéthetente láthatja és teljesen ellene fogom őket nevelni. Azzal is fenyegetőztem már, hogy öngyilkos leszek. A férjem a munkába menekül, fél és persze gyáva is. Mindent a kívánságom szerint csinál, mert nagyon szereti a gyerekeit.

A magyar jog általában az anyákat védi. Ezt kihasználva, természetesen mindennek elmondom a férjemet. A gyerekek tanárainál, a védőnőnél és a gyerekorvosnál is panaszkodom. Ők természetesen az anyát védik, a férjemről azt gondolják, hogy iszik, a sok munka miatt elhanyagolja a családját és lelki terrorban tart. Ezekből annyi igaz, hogy a férjem hetente 1-2 alkalommal megiszik egy sört. Viszont olyan is volt már, hogy nagyon kiborultam, mert a férjem nem tudott elég pénzt adni. Egész délután tomboltam a gyerekek sírtak, a férjem pedig nem tudott mit csinálni, ezért lelépett és másnap délután másnaposan ment haza. Innentől kezdődött az alkoholizmussal való vádaskodásom.

Szóval nekem mint nőnek ott van a szociális háló, mert a gyerekeken keresztül érintkezem a védőnővel, a gyerekorvossal, rajtuk keresztül pedig a gyámüggyel, akik persze engem védenek.

A férjem hova fordulhat segítségért? Ki fogja az ő érdekeit nézni, esetleg segíteni neki?