Ti belemennétek úgy egy házasságba, hogy még nem igazán akarjátok?

3 éve vagyok együtt egy lánnyal. Idősebb nálam 1 évvel, 26 vagyok ő 27. Szeretném elvenni, abszolút a házasság mellett vagyok, de először végezni akarok az egyetemmel (még fél év), meg úgy 2 évet dolgozni, egy kis egzisztenciát építeni. Barátnőm már 3 éve dolgozik, és mindig azzal jön, hogy bezzeg a barátnői már mind férjnél vannak, ő meg még itt van ennyi idősen, döntsem már el, hogy mit akarok. A baj ott van, hogy ő még mindig a szüleivel lakik, heti kétszer találkozunk kapcsolatunk kezdete óta. Mondtam, hogy költözzünk össze, de ő nem akar bérleti díjat fizetni, már lakást venne akkor. Szóval lényegében csak akkor költözne fel hozzám, ha cserébe én is adok valamit. Azaz eljegyezem, egy év múlva (mert jegyben ugyebár nem szép dolog várni) el veszem feleségül. Aztán utána persze jön a gyerek is, mert két hetente ismételgeti, hogy bizony ketyeg a biológiai óra. Nekem meg azért még voltak egyéb terveim is. Utazni, autót venni, picit élni úgy hogy végeztem a sulival, dolgozok, és van már pénzem is. De ha az ő terveit követjük, akkor ez a rész kimarad, és jöhet 2 év múlva a gyerek nevelés. Erre még nem igazán állok készen, nem tudom hogy ez változni fog-e, ha elkezdek dolgozni, és bennem is így megindul a fészekrakó ösztön. Voltak valakik hasonló cipőben? Köszi előre is a válaszokat