Miért nem tudok beletörődni, mint sok más nő, hogy nekem is boldogtalan házasság jutott?

En meg epp forditva vagyok, mert en vagyok a ferj, de mintha en irtam volna ezeket a felesegemrol.

Rajottem en is, hogy egyedul keves vagyok, hogy rendbehozzam a hazassagunkat, pedig mindent megteszek, foleg, hogy itt van az 5eves kisfiunk (most is vele en vagyok itthon mert beteg szegeny) Neki fontos a munkaja...

Minket sem hívnak a barátaink, mert állandóan összeveszünk és erre nem kíváncsiak (jogosan).

Ha én nem szervezek programot, akkor otthon maradunk. Persze, ő elfoglalja magát, mert a munkába menekül (vállalkozó, otthonról) és nem is panaszkodom rá, mert jövedelmező, amit csinál, na de azért van egy határ, ami után már nem boldogít a pénz...

Pedig régen mindig mentünk valahová, kettesben és társasággal is, utazgattunk stb, de mostanában teljesen be vagyunk punnyadva és tényleg úgy van, hogy ha én nem csinálok programot, akkor konkrétan nem megyünkk sehová.

De ugyanígy az is, hogy ha én nem kezdeményezek beszélgetést, akkor ő nem szólal meg.

Így nem lehet leélni egy életet, ezért nem érdemes egymás idejét rabolni, bármennyire is sajnálom a gyerekeket.

Ja és tényleg úgy érzem, hogy nekem nincs szükségem senkire. Persze, ez az érzés megváltozhat bennem, de most egyszerűen nem tudok mondani egy indokot sem, amiért jó dolog egy tartós párkapcsolat.

Ill. indokot persze tudok, de azt nem tudom elképzelni, hogy létezik olyan pasi, aki nagyjából azt akarja, amit én. Tehát egy harmonikus életet, ahol nem a pénz hajhászása és a tv bámulása a legfontosabbak és amiben a felek teljes értékű partnernek tekintik és ennek megfelelően tisztelik és szeretik egymást.

Az a jó, hogy nem tudsz beletörődni! Nem szabad így leélni egy életet. Miért tennéd???

Gyerekkel valóban nehezebb új társat találni, de nem lehetetlen.

Kívánom, hogy sikerüljön.

Hölgyeim! Önök valójában kutyát szeretnének :).

Na jó, ez volt a vicc. (Bár a kutyám tényleg jobb hozzám időnként)

Ismerős érzés. Ahol tartok ott nem jó (hiába a ház, gyerek, kutya, anyagi biztonság), mert hiányzik az amiért anno elkezdtem vele, amikor még semmi sem volt, de boldog voltam.

Felőröltek volna a hétköznpok mindkettőnket? Lehet. Változtatási hajlam lenne, de elég kérész életű, pedig mér sokadjára próbálkozunk. Valóban olyan érzés, hogy jobb lenne egyedül. A beletörődés is opció, de nem túl boldogító. Sokat gondolkozok én is rajta, hogy erre szeretnék majd emlékezni 70 évesen? Ezt mesélem majd az unokáknak? Ha a gyerek hasonló szituációba kerül, ezt fogom tanácsolni? Mindegyikre masszív NEM a válasz. mégis rohadt nehéz lépni.

A miért-jét sem tudom megmondani ráadásul.... Nem vagyok éppen bányrém, az anyagi biztonságot is meg tudom teremteni pasi nélkül is, nem vagyok egy elveszett típus semmilyen téren. Mégis....

Ha rájössz, hogy kell beletörődni úgy, hogy ne kattogjon folyton az agyad, szólj légyszi nekem is.

34N