Ismertek szeretobol lett felesegeket/ferjeket? Hogyan alakult a hazassaguk?

Amig a ferfi vagy no hazassaga fenn all addig a masik fel hivatalos neve szereto.

Akkor is ha nincs otthon szex

Arra viszont szamitani kell az elet ismetel es a te ferjedet teszik szeretove egy nap

#16:

Nekem erről az a véleményem, hogy attól még, hogy valaki előttem már ott volt, úgymond "hamarabb odaért" valakihez, az nem jelenti azt, hogy ettől a pillanattól kezdve kizárólagos jogot szerez arra a másikra. A párkapcsolat az "bérlet hosszú távra", de nem "tulajdonjog". Sőt. Éppen attól maradhat meg a varázsa, hogy nem lehet benne elkényelmesedni, hiszen ha már nem teszünk érte, akkor elveszíthetjük a "tartós bérletünket".

Ez a véleményem nem változott meg mára sem, pedig most már én vagyok a "feleség", és most is van elég hús a húspiacon. :).

Ha szeret az a másik, ha valóban összeillünk, akkor nem akar elmenni. Ugyanúgy, ha én szeretek valakit, én sem vágyom másra. Ha azonban hosszú évek után rádöbbenünk, hogy már nem tesz boldoggá a közös út együtt, akkor szerintem sokkal szerencsésebb különválni, mint továbbra is egymás mellett élni boldogtalanul, csak azért, mert egyszer azt gondoltuk, hogy ez így a jó nekünk.

Itt vannak pl. a szomszédaim. Gyűlölik egymást. Naponta ordibálnak, féltékenykednek egymásra, pedig láthatóan náluk már csak a megszokás van, se szeretet, se tisztelet. De ők a "tulajdonjogban" hisznek... Lehet, hogy egymás életét megmérgezik, de ez nem számít. Házasok. Jóban-rosszban. Esetükben már csak rosszban... Aztán pár éven belül meghalnak rákban, szívbajban, mert a boldogtalanság oda vezet. (Vagy szimplán kinyírják egymást...)

Az ember NEM monogám. Nem azzal éljük le az életünket, akibe legelőször beleszeretünk. Bármennyivel egyszerűbb is lenne úgy az élet. Választhatunk társat egy életre, de ha meg is akarjuk tartani, azért minden nap tennünk kell. Közösen. Mindannyiunknál van szebb, jobb, fiatalabb. De ha igényesek vagyunk magunkra, figyelünk a társunkra, és a társunk valóban szeret bennünket, ha képesek vagyunk együtt kezelni a problémákat, őszinték vagyunk egymással, és mindketten együtt AKARUNK élni, akkor igenis lehet boldogan élni együtt, megcsalás és egyebek nélkül.

Ha viszont mindent természetesnek veszünk, ha azt hisszük, hogy nekünk minden "jár", ha már nem akarunk hódítani, ha elfelejtjük, mit és hogyan tettünk a legelején azért, hogy a másik akarjon bennünket, akkor ne csodálkozzunk azon, ha egyszer csak egyedül maradunk. Lehet ezért a harmadikat hibáztatni, vagy a párunkra fogni az egészet ("hűtlen szemét, pedig én mindent megtettem érte"), de akkor meg mi választottunk rossz embert anno. Aki egyébként lehet, hogy nem is olyan rossz, éppen csak nem hozzánk való. Lehet vádolni a harmadikat, lehet elvárni, hogy legyen "tisztességes" (???), és legyen neki fontosabb a mi "boldogságunk", mint a sajátja (????), de ez soha nem lesz így. Mert ennyi erővel ő is elvárhatná tőlünk, hogy fogjuk fel, hogy ő sokkal jobban értékeli a mi párunkat, mint mi magunk, neki még fontos, mi meg már csak birtoklunk, úgyhogy lépjünk ki mi a képből az ő boldogságáért...

Persze minden helyzet más. De olyan nincs, hogy mindenki bolond, csak én vagyok a helikopter.

Még csak annyit: ha valaki azt hiszi, hogy elég, ha anyaként és háztartási robotgépként remekül szuperál, és közben nem akar ("nem tud, mert nincs rá ideje") Nőkén funkcionálni, akkor is borítékolható, hogy el lesz hagyva. Sokszor jönnek azzal, hogy a pasi a hibás, mert nem segít otthon, de szerintem meg a nő is hibás, mert egy pasit a legelejétől fogva nevelni kell arra, hogy segítsen otthon, különben később se teszi meg. De a rózsaszín köd idején még mindenki a háziasság mintaképe, mos, főz, takarít, aztán meg csodálkozik, ha a pasi ezt később is ugyanúgy elvárja.

Nekem mindig is fontosabb volt, hogy normálisan nézzek, ki, mint az, hogy ragyogjon még a kilincs is. Ha nem tetszik a páromnak, akkor segítsen be. Az időm nem végtelen. Gyerekek, háztartás, és külső megjelenés, mind fontos. Nekem is, neki is. Én úgy gondolom, hogy ha nincs minden nap kiporszívózva nálunk, a szomszéd marisnál viszont igen, az nem fogja annyira vonzani a páromat, hogy a marishoz menjen helyettem. Ha viszont koszos, büdös asszonyka várja haza, tiszta szőnyeggel, az már más helyzet... A gyerekekre is vigyázhat ő is időnként, már hza fontos neki, hogy eljussak a fodrászhoz, és ne legyek csubakka...

Sok nő ott rontja el, hogy a mamaszoftver felülírja a nőiesség szoftverét náluk. Pedig egy pasi akkor a leghűségesebb, ha azt látja, hogy az asszonykája más férfiaknak is feltűnik. Akkor küzd a leginkább. És amíg küzd, addig sincs ideje más nőket meghódítani. ;)

Férfiként írom, hogy agybajt kapok attól, ha bárki úgy fogalmaz, hogy "segít a házimunkában". Lófüttyöt(moderálva). Nem segít. Teljesen természetes, hogy egy megoszlanak a feladatok.

Ezért nem jár buksisimogatás.