Milyen tanácsot adhatnék a házasságuk ügyében?

Anyukám és apukám már több, mint 20 éve házasok. Azonban kb. 8-9 éve apukám felhagyott addigi jól jövedelmező vállalkozói munkájával és másik vállalkozásba fogott (mezőgazdaság). Ez 3-4 évig viszonylag jól ment (igaz ekkor se olyan jól mint azelőtt), de kb. 2007 óta befuccsolt szinte az egész ügy. Fokozatosan vesztek el a földek és a gépek. Ezzel párhuzamosan a jövedelmünk is csökkent. Anyukám ezalatt is dolgozott helyben, minimálbért megkapta. Csakhogy 2007 óta apukám teljesen megváltozott, azóta sem keresett magának semmi munkát, reménykedik abban, hogy feltámasztható a mezőgazdasági vállalkozása. Ez a 6 év teljesen tönkretette az életünket, volt, hogy az áramunkat is kikapcsolták, ami megalázó volt. Adósságunk is van, aminek köszönhetően anyukám béréből a fele összeget levonják, így hárman élünk kevéske pénzből. Idegörlő a helyzet, anyukámat már nagyon megviselte ez a dolog. Ő mindent megpróbál tényleg, dolgozik, pénzt keres, de apukám hülyesége és makacssága miatt még az sem elegendő. Apukám pedig egész nap nem csinál semmit, már évek óta, csak a kertben tesz-vesz, a haverjaival dumál, TV-t néz, alszik, mintha nem venne tudomást róla, hogy családja van, akit el kell tartania. 10-12 évvel ezelőtt még jólétben éltünk, most meg azon izgulhatok nehogy megint kikapcsolják az áramunkat. A szüleim közti viszony is megromlott, apukám mindkettőnkben csak a rosszat látja, minden hibánkat észreveszi, de a sajátját sosem. Milyen tanácsot tudnék adni anyukámnak? Van egy szabad házunk (nagyszülői részről), érdemes lenni oda elmenni, külön megpróbálni nekik? Mivel anyukám tart el minket, apukám számára talán felvilágosító jelentőségű lenne, ha nulla pénzzel ülne itthon. Csak az a kevéske pénz még lehet kettőnknek is kevés. Én anyukám oldalán vagyok teljes mértékben, de nem vagyok biztos, hogy mi a helyes út, pedig mindenféleképpen segíteni akarok, mert látom, hogy ez így nagyon nem jó. Nem akarok ilyen rossz viszonyok közt élni, amikor apu is elmehetne dolgozni, kereshetne jó pénzt (volt, hogy ajánlottak (!) neki munkát, de ő nem ment bele), és kettejük fizetéséből egy tisztességes életet tudnánk élni. Én még tanulok, jó eredménnyel, tanulmányi ösztöndíjjal tudok segíteni a családon, de szerintem nem nekem kéne pénzt hoznom még a házhoz, hanem a családfőnek! Szóval milyen tanácsot adhatnék? Volt már valaki hasonló helyzetben? Minden tanácsot, hozzászólást előre köszönök!