Mit gondoltok erről a cikkről? (Férfi-nő munkamegosztás)

29-es, tökéletesen megfogalmaztad a lényeget, a legfontosabb egy párkapcsolatban az életformának megfelelő MUNKAMEGOSZTÁS. Ez minden családnál más és más, hiszen nem mindegy, hogy hol él a pár (családi ház, tanya, garzon lakás), mivel foglalkoznak, mik a terveik? A legfontosabb az azonos értékrend, és a közös cél érdekében az összefogás és az ennek megfelelő munkamegosztás. Egy garzonban nem kell fejszét fogni, fát

vágni, füvet nyírni, így az úgynevezett férfias munkákból is jóval kevesebb adódik, viszont attól még egy garzonban lakónak is lehet olyan az élete, a munkája, hogy teljesen be van táblázva az ideje. A cikk azért épületes baromság, mert egy valóban férfias férfi sosem lesz attól kevesebb egy normális nő szemében, mert házimunkát végez, mint ahogy egy nő sem lesz kevésbé nőies pusztán attól, mert képes kereket cserélni az autóján, vagy el tud irányítani egy vállalkozást. Nem egy jól működő párkapcsolatot ismerek, ahol a nőnek komoly vállalkozása van és időnként semmi ideje nem jut a házimunkára, a férj viszont imád főzőcskézni, mint ahogy olyanokat is ismerek, ahol a férfi összes idejét, energiáját lefoglalja a szakmája, semmi ideje nincs otthon beszállni a házimunkába, de cserébe jelentősen többet keres az átlagnál, így a család ebből nagyon jó színvonalon megél. Sosem azzal a van a probléma, ki mit végez el, hanem azzal, ha az egyik aránytalanul többet kénytelen beletenni a kapcsolatba, legyen ez akár házimunka, akár egyéb más feladat és ez az aránytalanság hosszútávon fennáll és nem közösen döntenek róla, mit miért tesznek, vagy nem tesznek.

Pl van egy olyan igen gyakori családmodell, hogy a férfi a kenyérkereső, a nő feladata a háttér biztosítása. Ha a felek ebben jól érzik magukat, akkor jól fog működni a kapcsolat, ha viszont ez bármelyiknek is kényszer, a kapcsolat felborul.

Az is igen gyakori, hogy egyformán elfoglaltak a párok napközben, de otthon "hagyománytiszteletből" a férfi nem nyúl nőiesnek vélt munkához, nehogy megszólják érte. Ez a kapcsolat is megborul, ha a nő nem ilyen családmodellt látott otthon, teljes joggal érzi magát alárendeltnek, kihasználtnak.

"Hát én el nem olvasom a cikket, de azt gondolom, hogy mindkét félnek meg kellene tudnia oldania egyedül is minden házi munkát. Ha valaki egyedül él, akkor sincsenek csicskásai, hacsaknem van pénze személyzetre..

Épp ezért nem rossz dolog, na legalább pár évet egyedül él az ember, szülő nélkül, társ nélkül, mert úgy rá van kényszerítve a dologra."

Egyetértek, az ember bármilyen munkát el tud végezni nemtől függetlenül, csak akarat kérdése az egész. Jól le is sarkítottam a véleményemet hogy kicsit ugrassam a népet, látom sikerült.

Számomra az az igazi nő aki képes elvégezni mindenféle munkát, akkor is ha az fizikailag megterhelő. Szerencsére a párom ilyen, nem esik nehezére segíteni nekem pl pakolni a fát, ahogyan én is megtalálom a munkát házon belül. Nem kell szólni mindenért, hanem alapvető hogy segítünk egymásnak, bármiről is legyen szó. Ahol úgy mennek a dolgok, hogy a felek kijelentik hogy xy munkát nem hajlandóak végezni, az már alapvetően el van szúrva, és ez nemtől független.

Az a baj, hogy vannak pasik, akik tényleg komolyan így is gondolják. De ők nem is társat keresnek valójában, csak pótmamát... :-)

Ha valaki ezzel állna elém, hát megkérdezném tőle, hogy és be is pelenkázzam?... :-)

29: amiket felsoroltál, azok:

a, 99%-uk lakásban nem létezik, és

b, nem igényelnek minden nap több órai munkát.

Tehát nem egyenértékűek. Füvet nyírni meg nem egy kaland. Eltologatni a jó levegőn 1-2 órán át a fűnyírót hetente, kéthetente azért nem egy "naaaaagy, napi munka", ezt valljuk be :))

Kevesebben fűtenek fával, mint akik nem, de azok közül is sokan felhasogattatják, s akik nem: ez még mindig nem évi 365 napon átjelent napi 2 óra munkát ÉS szervezést, mint a mosás, főzés, takarítás, rendrakás, postára rohangálás, háztartás szervezése, bevásárlás stb.

Ezek tények. Szakmunkákra meg szakmunkást fizetek meg, nem pedig házasodom, de persze, ez csak az én véleményem.

Ha évente 1-2 alkalommal felmerül szakmunka, hívok melóst, az élet napi ügyeit pedig közösen visszük a férjemmel, aki Igazi Férfi, környezetére igényes ember és nem egy tohonya disznó, aki próbál ideológiát harsogni igazinőről meg iaziférfiról, de a dolog lényege mégis csak annyi, hogy hogyan kellene nem megmozdulni a mindennapokban, mert az fááááárasztó.

Akartam írni, de az előttem lévő szinte mindent leírt, kár, hogy pár "tohonya disznó" vagy disznóné lepontozta, mert igaza van!

Megjegyzem megmutattam páromnak a kérdést, és ugye a benne szereplő cikket.

Megjegyzés: "Gusztustalan az egész iromány úgy ahogy van"

Megjegyzem neki nincs szüksége arra, hogy megerősítse a férfiasságát hasonló ideológiákkal, ő csak simán férfi, megtud oldani bármit, és meg is csinál mindent ami szükséges. Nem vár kiszolgálást, nem néz le engem. A szememben ő a férfi.

A cikk úgy vacak, ahogy van, maga az egész oldal is. Én szinte végigolvastam az összes megjelent írást a férfihangon, elvétve volt egykét értelmes, de amúgy tele van soviniszta baromságokkal. Nem vagyok feminista, sőt, ki nem állhatom őket, de ezt sem szeretem, ami ezen a honlapon folyik, mert dettó ugyanaz, csak pepitában.

Mindkét félnél gáz a tohonyaság, ahogy én sem várom el kishercegnő módjára, hogy a párom mindent megcsináljon helyettem, úgy tőle is elvárom, hogy ne házicselédnek és szexgépnek akarjon használni. Valamelyik kommentelő írta itt, hogy gáz ez a kicentizett egyenlősdi, szerintem senki nem arra gondolt, hogy csontra ugyanannyi munkát kéne a feleknek végezni teljesen függetlenül az éppen aktuális állásuktól/állapotuktól. Volt olyan, hogy nem volt munkám két hónapig, teljesen természetes volt, hogy a házimunkát 100%-ig én végzem, volt, hogy a párom volt itthon, akkor viszont neki se esett nehezére ugyanez és nem érezte magát férfiatlan puhap*csnek azért, mert mindig ő főzte nekem a vacsorát és ő is takarított. Jelenleg mindketten dolgozunk, hasonló helyen,kb. ugyanannyit is keresünk, tehát nem az van, hogy míg én elszöszmötölök egy írodában 7-8 órát, ő keményen gürizik napi 12 órát egy építkezésen, hanem nagyjából ugyanúgy terhel le minket fizikálisan és mentálisan is. Ha nekem még emellett totál egyedül kéne mindent megcsinálnom otthon(29-esnek:fűnyírás nincs,mert lakásban élünk, és tüzifát sem kell vágni, mert központi fűtés van, ahogy a családok nagyrészénél szerintem), míg ő kényelmesen elsüpped a kanapén, tuti, hogy kiverném a balhét. Nem vagyok hárpia, sőt nagyon gondoskodó vagyok, szeretek neki finomat főzni stb., de ő is tudja, hogy ha minden rám marad úgy, hogy UGYANANNYIT DOLGOZOM napközben,mint ő, sokkal később tudunk minőségi időt együtt tölteni, foglalkozni a másikkal, én is jóval nyúzottab leszek, mintha amíg teszem azt én megfőzök, rendbe rakom a konyhát, ő addig kiporszívózik mondjuk vagy felmos. Nem fér a fejembe, hogy hogy lehetnek olyan férfiak,nők(mert nőtől is láttam ilyet, de jóval kevesebbet,mint férfit), akik azután, hogy még a feleség/férj dolgozik napközben, utána otthon, mint valami cseléd, míg ők döglenek a fotelben, várják, hogy kiszolgálja őket. 29-esnek megint: Én egy nőt se hallottam panaszkodni, ahol sok kerti, kinti munka van, hogy a férjük miért nem segít be a házon belüli takarításba. De nagyon sok helyen nincsenek, vagy évente 1-2x, tehát ez nem egyenértékű azokkal a dolgokkal, amiket napi/heti szinten meg kell mindig csinálni. De mondom, ahol van, ott a nő egyáltalán nem panaszkodik ezzel kapcsolatban.