Szülés óta távolodik tőlem a férjem. Meddig normális ez?

4 hónapja szültem. Nagyon jó apa, a terhesség alatt is végig mindenben lehetett rá számítani, és azóta is bármit megtesz a babáért. Öleli, babusgatja, nagyon szereti, mindent rá lehet bízni, a családi életünk nagyon jól működik.

De.. Kettőnk között viszont egyre kevesebb a gyengédség, intimitás, és ez azóta kezdődött, hogy elkezdett nőni a pocakom. Férfiként nyilván nehéz az új helyzethez alkalmazkodni, először a nagy pocakú feleség, majd pedig látni kibújni a babát, biztos nem egyszerű érzéseket kelt. Nekem viszont szükségem lenne arra, hogy szeretgessenek, kívánjanak, és ne csak a baba anyukája legyek, hanem feleség is. Sokszor beszéltünk a férjemmel erről, azt mondta ez nem könnyű, idő kell ahhoz, hogy minden a régi legyen. Csak hogy ő olyan fajta, hogy ha valamivel minél tovább vár, annál nehezebben veszi rá magát. Ezt már most érzem. Néha már akkor furcsán érzi magát, ha elkezd simogatni, és inkább abba is hagyja (néha el sem kezdi). Ha én kezdeményezek, általában finoman, de elutasító. Emiatt sokszor voltam már rosszkedvű (néha mérges, néha kedvtelen), és sírdogáltam is, de nem tudom mennyire jogosak az érzéseim.

Legyek türelmes és megértő, vagy mondogassam, hogy nekem szükségem lenne arra, hogy érezzem, hogy szeret?