Szülés óta távolodik tőlem a férjem. Meddig normális ez?

Lehet nagy trauma neki éppenséggel, csak, hogy ne bántson meg, nyilván nem fogja bevallani,hogy az erőlködéstől dülledt szemű, izzadt, mezítelen alfelű felesége, akiből dől a vér, annyira már nem kívánatos.

Van akinek ez semmi és két nap múlva már meg se kottyan neki, van, akinél viszont életre szóló negatív élmény marad. Mielőtt bement, kellett volna döntenie, hogy ő melyik kategóriába tartozik.

Persze lehet, hogy ezer más baja van, nem pont ez, ezt nem tudhatjuk.

Bocs, kicsit off leszek - inkább csak félig. 11 hónapos az elsőszülött kislányom, ezért viszonylag naprakész érzésekkel szolgálhatok az apává válás témakörében. A férfiak ilyenkori működésével kapcsolatban kering egy rakás félreértés és közhely, amiken nem tudok néha napirendre térni.

Hülyeség 1: a férfi azért nem kívánja a terhes feleségét, mert a pocakos csaj nem szexi. HÜLYESÉG! A feleségemet soha nem láttam olyan szépnek, mint kismamaként. Komolyan mondom, olvasni lehetett mellette a sötétben, úgy ragyogott (nem beszélve azokról a dudákról, persze :) ).

Mégsem kívántam vele a szexet. Csakhogy nem azért, mert pocakos volt! Egyszerűen olyan volt előttem, mint egy szent asszony: a tenyeremen hordoztam volna, óvtam és fésülgettem volna, de képtelen voltam elképzelni, ahogy a lábait a vállamra teszem, és jól megdöngetem. Nem tudtam felszabadulni, féltem, hogy ártok nekik, zavarban voltam és görcsössé váltam. Ennek köze nem volt ahhoz, hogy optikailag hogy néz ki a teste.

Hülyeség 2: a férfiak megundorodnak a nőtől a szülés során. Hát ezt sem tudom, honnan szedték az emberek. Először én is húzódoztam az apás szüléstől, de így utólag ki nem hagytam volna! Mármint baromi kemény volt, de nem azért, mert vérzik a punci! Ugyan már! Aki ennyit nem bír ki, ne nevezze magát férfinak.

A szülés azért kemény dolog férfiként, mert állsz, mint egy farok, totál tehetetlenül. A párod éppen kettészakítja magát azért, hogy a közös gyereketek világra jöjjön, te meg állsz, igyekszel magad hasznossá tenni és próbálsz nem útban lenni, miközben tehetetlenül nézed a párod szenvedését.

Hülyeség 3: a férj azért nem kívánja a feleségét szülés után, mert felszedett pár kilót/nem öltözik csinosan/nem sminkel stb.

Én kétségkívül szerencsés ember vagyok, mert a feleségem nem szedett fel egy dekát sem, de ha szedett volna, nem hiszem, hogy különösebben zavarna. Ellenben általában ilyenkor a nők anyukává alakulnak a női szerepből! Nincs más téma, minden a gyerek körül forog. Ha beleéled magad egy intim pillanatba, akkor vagy a gyerek ébred fel, vagy az asszonynak jut eszébe, hogy még ki kell forralni a cumikat. A cicik, amiket alig vártad, hogy láthass esténként, egyfolytában szabadon vannak, és az egyiken egy gyerek lóg, a másikon meg brummog a fejőgép.

Az ember azért él párkapcsolatban, mert a párkapcsolat plusz dolgokat ad az életéhez: lelki társat, törődést, intimitást, szexet. Na ezt el lehet felejteni az első pár hónapban. A párod, a lelki társad hirtelen egy - nehogy szó szerint vegyétek - problémaforrás lesz. Támogatást, törődést, türelmet és segítséget igényel, ami teljesen természetes, csak éppen te nem tudod kihez menj néha. Amikor ledolgozod a magadét a főállásodban, majd hazamégy, és otthon folytatod, akkor nagyon nehéz romantikusnak maradni. Persze, az a pasi, aki itt feladja idióta, de azért tud ez nehéz lenni.

OFF vége.

Kérdező, szerintem legyél türlemes is meg megértő is, de BESZÉLJETEK erről, mert önmagában hiába vagy türelmes. Ne csak azon gondolkodj, hogy neked mi hiányzik, hanem próbáld meg megérteni, nála mi tört el, és azt megjavítani.

"16-os, nem minden férfi egyforma, ez nem új, ugye?"

"egyetlen szegmenst hagytál ki a monológodból: az emberek nem egyformák"

Persze, de nektek talán van olyan ismerősötök, aki azt mondta, hogy a szülés óta nem tud ránézni a párjára, mert "megundorodott tőle"? Nehezen tudom elképzelni, legalábbis én ilyet nem ismerek.

Azért neveztem hülyeségnek ezt, mert szülés előtt szinte mindenki azzal riogatott, hogy majd aztán rá sem tudok nézni a páromra utána. A közös az volt ezek között az emberek között, hogy egyikőjük sem tapasztalatból beszélt. Aki volt apás szülésen, semmi ilyenről nem számolt be. Ez alapján mondom, hogy ez olyan dolog, amitől az ember alaptalanul fél, ameddig nem élte meg.

"azért, mert neked nem volt megrázó szülést látni, másnak attól még lehet"

Egy szóval sem mondtam, hogy nekem nem volt megrázó szülést látni. Őszintén szólva nagyon is megrázó volt. Egy egész bekezdést szenteltem, hogy elmondjam, miért is volt nagyon kemény élmény. Én csak azt mondtam, hogy aki attól fél, hogy valami visszataszító dolgot lát, az téved.

"Most én is mondhatnám, hogy mekkora baromság már azért nem szexelni, mert terhes a feleséged és te szent asszonyként nézel rá."

Mondhatnád, de miért mondanád? Én talán a te élettapasztalatodat neveztem baromságnak? Ezek szerint te azért nem szexeltél az állapotos feleségeddel, mert csúnyának találtad? Ha nem így volt, akkor csak egy megalapozatlan teóriát neveztem baromságnak, nem a te érzéseidet. Ha te valóban elfordultál a feleségedtől, mert pocakosan csúnyának találtad, akkor elnézést.

Ja, és ezt nem a saját véleményem alapján írtam, hanem a korosztályomban lévő apukák közül többen tapasztaltuk ezt az érzést. Volt aki értetlenül nézett ránk, mert ő akkorákat szexelt az asszonnyal, mint a huzat, meg voltak olyanok, mint én. Olyanok, akik azt mondták, hogy egy akkora bálna nem izgató számukra, olyanok nem voltak.

"Kérdezhetném, hogy miért ti csak úgy szoktatok du.gni, mint egy pornófilmben?"

Attól, mert kicsit viccesebben próbáltam kifejezni a mondandómat, légy szíves, ne forgasd ki, amit mondtam! Egyszerűen annyit akartam elmondani, hogy az ember nehezen tud jót szexelni úgy, hogy kvázi fél hozzányúlni a párjához. Ha az ember görcsös, gátlásos és fél, akkor nem jó a szex, de ez nem azért van, mert a párom kétszer akkora, mint korábban.

"e így láttad jónak, ezt el kell fogadni, de attól még másoknak a véleménye, érzése sem hülyeség, ehhez nem lehet így hozzáállni"

Összefoglalva: én olyan véleményeket neveztem ökörségnek, amiket eddig csak és kizárólag olyan emberektől hallottam, akik tapasztalat híján beszéltek. Nem mások érzéseit akartam ezzel megbántani, de olyan emberrel én még nem találkoztam, akinek tényleg ilyen érzései lettek volna. Úgy gondolom, te sem vagy ilyen, csak a nyers megfogalmazásom bántotta a füledet.