Hosszú munkanélküliség után normális ha a férjem eképp nyilatkozott:"Majd megláttjuk ki unja meg előbb a főnök vagy én", felháborító hozzáállás?

Nem mindenki működik ugyanúgy.

Én két évig voltam munkanélküli, most már egyszerűen csak háztartásbeli vagyok.

Ahogy a többiek írták, a munkaügyi helyzet röhejes.

Több munkát is elvállaltam, kipróbáltam, végül mindig a férjem nyomására hagytam ott.

1, telesales - stresszes munka, fizetés gyakran semmi, a legtöbb helyen durván be kell csapni az embereket, a lelkiismeretfurdalás gyilkos. 4 órás bejelentés, elvárják, hogy otthonról is telefonálgass.

2, vendéglátás - napi 16 órát dolgoztam, igaz, heti 3x vagy 4x. Állandóan fáradt voltam, beteges, stresszes. Csak 4 órára jelentettek be, a fizetés épphogy csak elfogadható volt, otthon nem álltam meg a helyem.

3, pénztáros - 4 órás bejelentés. Fizetés semmi. Csak az agglomerációban vettek fel, így napi 4 órát utaztam a 8 órás munkaidőn felül, nem maradt életkedvem sem.

4, futószalagos gyári munka. 4 órás bejelentés, rossz fizetés, fizetetlen túlórák. 8 órás egy helyben állás, ha az ember le merte tenni a kezét egy pillanatra, üvöltöttek vele. Az ebédszünet 5 perc! volt, ezalatt lehetett csak kimenni vécére is.

5, Gyorséttermi munka. Olyan fizetést ajánlottak, hogy végül el sem fogadtam.

Ez az 5 volt a legmeghatározóbb élményem, de tudnék még mesélni.

Akinek fix, netán normális munkája van, az irtó szerencsés, engem érettségivel a legtöbb helyről vissza sem hívtak, szakmát pedig akkor ezek mellett nem tudtam tanulni. Talán nem is fogok, megjártam így pár iskolát, na az a másik fele. Inkább tanulok angolul, és amint a férjem elhatározza magát, költözünk ki külföldre.

Hál' Istennek neki jó állást sikerült szereznem, nem is szeretné otthagyni, míg nem muszáj.

???

Ha munkanélküli, akkor milyen főnökről van szó?

A munkához való hozzáállása akinek azon múlik, hogy mennyit fizetnek érte ... szép jellemrajz.

Családos emberként meg így hozzáállni a dolgokhoz nem szép. Komoly gondokat vet fel.