30 fölött még lehet így esélyem normális kapcsolatra, családra?

32 éves vagyok és még soha nem volt senkim. Még csak meg se csókolt soha senki. Ennek egyszerű oka van, kb 6-7 éves korom óta nagyon kövér voltam. De tényleg nagyon. Próbáltam én lefogyni, de bármit csináltam, akármilyen edzést, diétát, csodamódszert, maximum annyit értem el, hogy stagnált a súlyom, de le egy gramm se ment. Szóval egy idő után beletörődtem, nem erőlködtem tovább. A társasági élettel sose volt bajom, mindig sok barátom volt és van is. De érthető okokból nőként nem nagyon érdekeltem senkit. Mivel nem akartam nyomorult depressziós idióta lenni, ezt is elfogadtam. Aztán pár éve egy rutin alkalmassági vizsgálaton kiderült, hogy hypothyreosisom van. Elkezdtem rá szépen szedni a gyógyszert. Egy idő után föltűnt, hogy sokkal energikusabb vagyok, szóval újra elkezdtem edzeni járni. Szinte leolvadtak rólam a kilók. Ami egyrészt nyilván jó volt, másrészt szörnyű. Ebben az állapotban kb 1,5 évig voltam, eközben rondábbnak éreztem magam, mint valaha, hiszen a gyors fogyást nem követte a megnyúlt bőröm. Végül műtétek segítségével hoztak rendbe. Szóval most itt vagyok 32 évesen, pont olyan szép vagyok, amilyen mindig is lenni akartam, végre hordhatok olyan ruhákat amilyeneket mindig is akartam, ha valaki megdicsér, azt végre nem csak kedvességből teszi. Emellett a szakmai életem is remekül alakul. Szóval mondhatom, hogy végre rendben halad az életem. De most, hogy minden megvan, amit eddig akartam, most már új dolgokat akarok. Egyre inkább azt veszem észre, hogy irigykedve nézem a barátnőim boldog párkapcsolatait, már én is vágyok rá, hogy legyen mellettem valaki. De egyrészt mivel sose csináltam, fogalmam sincs hogyan vagy hol kéne keresnem. Másrészt még ha találnék is valakit, félek hogy abban a pillanatban otthagyna amint megtudja, hogy mennyire tapasztalatlan vagyok. Hisz ilyen korban az emberek már leginkább komoly kapcsolatra vágynak nem egy szárnybontogató idiótára.

Szóval eléggé kétségbeesett vagyok.

Bocsi a regényért, jól esett így leírni. Tényleg csak az érdekelne, hogy van-e még így esélyem, vagy csak tegyem azt amit eddig is és fogadjam el, hogy ez a vonat már elment.