Tényleg nincs esélyük normális kapcsolatra a gyerekes nőknek?

hogy a viharba ne lenne lehetséges!?

csak épp nem a kigyúrt menő, beképzelt bmw-s pasik közt kell nézelődni, hanem a szerény, egyszerűbb ámde intelligens srácok közt, akik már szintén sokat csalódtak, és nem bánják, ha a nőnek van gyereke.

nem egy nőt ismerek, akik kisgyerekkel is találtak párt.

nincs lehetetlen!

Nem könnyű,főleg a gyerek érdekében nem! De nem kellene felelótlenül rossz kapcsolatba gyereket vállalni. Nem kellene eggondolatlanul elválni. Nem kellene a szülés után egyedül a gyerkkel törődni! A házasságot kellene megmenten i,akkor nem lenne magányos a gyerekes nő.

Kevés az a férfi,aki szívesen nevelné 18-20 évig más gyerekét! Ahhoz nagyon kell szeretnie a nőt,hogy megtegye.

Próbálkozni lehet,de a gyerek most már fontosabb! Sokan élnek társ nélkül.

valóban nem egyszerű egy gyermekét nevelő anyuka helyzete egy normális párkapcsolatra, ennek pedig evolúciós okai vannak.

A hímek nem szeretik más utódját nevelni, elég csak az állatvilágban körülnézni: ha új hím kerül az oroszlánokhoz, akkor az megöli az előző hím utódait.

Tudom, hogy nem vagyunk állatok, de genetikailag belénk van kódolva ez. Legalábbis ez a véleményem...

Ugyanakkor vannak kivételek, nálam sem lenne akadály egy gyerek...

Mindenesetre kitartást kívánok a barátnődnek! :)

25/f

Érdekes, nekem nem ilyen tapasztalataim vannak, igaz, én fiatalabb vagyok a barátnődnél. De én sok olyan huszonéves (mondjuk 25 fölötti) pasival találkoztam már, akinek egy gyerek egyáltalán nem jelentett problémát, sőt.

Igaz az is, hogy én ha emberekkel találkozom, önmagamra sem úgy tekintek, mint egy egyedülálló anyára, hanem szimplán mint egy nőre, ezért az emberek is így tekintenek rám. Nem kapkodok kétségbeesetten a férfiak után, nem akarok minden áron megfelelni, egyszerűen csak önmagam adom, felszabadult vagyok, mosolygós, vidám, és ez bejön a férfiaknak.

Más kérdés, hogy jelenleg nem nagyon van időm és módom ismerkedni, de nem is tartom ezt most annyira fontosnak, megtanultam azt is, hogy élvezzem azt a helyzetet, hogy "egyedül" vagyok, jól érzem magam a bőrömben. Különben úgy gondolom - és ezzel senkit nem szeretnék megbántani -, hogy ameddig egy nő nem tudja teljes értékű emberként kezelni saját magát egyedülállóként, nem tudja magát így is jól érezni, addig nagy valószínűséggel a kapcsolataira is ki fog hatni, hogy nem (csak) azért van együtt az illetővel, mert szereti, hanem azért, mert egyedül nem tud mit kezdeni magával.