26 évesen elvált anyaként 1,5 éves gyermekemmel mennyi esélyem van 1 újabb normális kapcsolatra?

Csak azért, hogy ne legyél egyedül, nem szabad továbbra is így élned.

Azért azt gondold végig, valóban el akarsz-e válni. Ha igen, akkor ne halogasd, ne nyújtsd el.

Ha egyedül leszel (átmenetileg), meglátod, hogy meg tudsz állni a saját lábadon is! Sokat jelent ez, magabiztosabb, önállóbb, boldogabb ember leszel. Csak arra vigyázz, hogy meggondolás nélkül ne ugorj bele egy másik kapcsolatba -csak azért, hogy valaki melletted legyen-, mert ilyenkor nagy a hibalehetőség.

Van esélyed.

Csak az én ismeretségi körömben (átlagos, városi környezet) több példa van hasonló esetekre. Egy egyedülálló, gyermektelen, 35 éves haverom nála pár évvel idősebb, 2 gyermekes elvált nőt vett feleségül; még egy 40 körüli haver szintén 2 gyermekes elvált nővel jött össze, és 1-2 éve nagyon boldogok, szerelmesek, emiatt maximálisan elfogadta a 2 gyermeket, egy harmadiknak egy "hozott" gyermeke van, első párnál azóta született egy 3.; szintén 35 körüli barátnőm kisbabával egyedül maradt a szemét apa miatt, de egy éven belül lett új társa; akkor van egy csaj, aki 19 évesen szülte meg véletlen-gyermekét apa nélkül, mára neki is családja van, - és még sorolhatnám, egyre több jut eszembe.

Én úgy látom, hogy általában ha valaki tetszik valakinek, akkor az emberek túl tudnak lépni azon, hogy kiszemeltjüknek gyereke van. Aki emiatt meghátrál a kapcsolattól, az meg annyit is ér! Van, aki még örül is neki, hogy "készen" kap egy gyereket. :D:D:D

En 21 evesen maradtam egyedul az 1 eves kislanyommal, ma mar van egy csodas parom, nem sokara lesz a lagzink is :))

Fel a fejjel! Szoritok neked!

Sok boldogsagot!:))

32/L

Van esélyed gyermekkel is, ne félj.

Aki szeret, így is meg fog szeretni. Írok neked ide egy rövid történetet:

Van egy férfikollégám, akit nem egyszer megcsodáltam már, ahogyan a 6-8 éves kisfiát vitte az iskolába: kézenfogva, beszélgetve, nagy-nagy egyetértésben. Egyszer aztán nem állt meg bennem a szó és megdícsértem, hogy milyen jó apa, látszik köztük a ragaszkodás, olyan jó az ilyet nézni. Akkor mondta el mosolyogva, hogy bizony a kisfiút ő csak neveli, mert az az asszonnyal "kapta", de ennek a kisfickónak köszönheti a jó életét. Ugyanis úgy ismerte meg a feleségét anno, hogy a buszon, amin dolgozni járt minden reggel utazott egy magányos elvált fiatalasszony és egy életvidám kisgyerek... aztán a gyerek a megállóban szóba elegyedett a bácsival... és a többit már kitalálhatod.

Azóta már van egy törpillás kislányuk is és nagyon szépen élnek.

Úgyhogy fel a fejjel, nem maradsz egyedül, de másodjára már nagyon gondold meg, kivel kezdesz! Nehogy megint ilyet válassz, mint a férjed!

Én Öt gyermekkel váltam el és társra találtam.A gyerekek sokkal jobban ragaszkodnak a páromhoz,mint a saját apjukhoz.

Ugyhogy nem kell félned.

40 évesen váltam el, 4 gyerekkel. Ezt a döntést 8 évig halogattam, hiba volt. Addigra mind lelkileg, mind anyagilag tönkre mentem. Korábban klellett volna lépnem. A válás felszabadított, új erőt adott, visszanyertem az önbizalmamat, és azt gondoltam, egyedül kell tovább élnem, ki az a hülye, akinek kell négy gyerek még mellém! A szüleim se kecsegtettek mással, "ugye kislányom elfogadod, így nemfogsz kelleni senkinek?

Nos, már ott tartottam, mindegy egyedül is jobb, mint egy borzalmas házasságban.

A válás után alig egy hónappal véletlenül találkoztam valakivel, aki kezdettől fogva ismerte a tényeket. Most a férjem, aki jobban szereti a gyerekeimet,mint a tulajdon apjuk. Mindenki azt kérdi, ki ez a csodálatos ember, aki engem így felvállalt. Most boldogabb vagyok, mint bármikor életemben. Hidd el, érdemes váltani, de csak akkor, ha már úgy érzed, nincs más megoldás. Ha ennél előbb teszed, akár megbánást is hozhat, de az már késő, megkeseredsz. És még valami: nagyon sokan beleesnek abba a csapdába, hogy válás után, persze tudat alatt, ugyanolyan kaliberű férfit választanak, mint az ex. Ezt nem szabad! Oda kell figyelni, nem szabad elsietni, csak hogy ne légy egyedül! Másodszor már igen is válogatni kell!!!!