Ha egy feleség gyanut fog, hogy a férje megcsalja, akkor könnyen kiveri a fejéből a dolgot, vagy ha már beeszi magát a dolog a fejbe, akkor addig nem nyugszik, ameddig meg nem bizonyosodik róla?

Nézd, sokunknak volt már kísértés az életében, nekem is. Nem mentem bele, mert a büszkeségem (vagy hiúságom, ahogy tetszik) nem viselte volna el a tudatot, hogy nem én vagyok az elsődleges, eltölt velem stikában egy kis időt, amikor éppen meg tudja szervezni, majd, mintha mi sem történt volna, hazamegy egy másik nőhöz, akihez valójában tartozik. Benne volt az erkölcsi megfontolás is, csaltak meg ifjúkoromban, és én nem tudtam túltenni magam rajta, tudom, mennyire fájó és megalázó, de őszintén szólva nem ez volt az elsődleges ok. (Nálunk nem volt még házasság, gyerek, így aztán rövid úton repült az illető.)

Tudtad, hogy foglalt, ez van. Kicsi az esély, hogy a tied lesz, ez benne volt a pakliban már a legelején. A helyedben hagynám a fenébe az egészet, és keresnék mást, minek kell a feleséget kikészíteni?