Ti min szoktatok veszekedni/vitázni a partneretekkel? (házastárs, élettárs, barát/barátnő)

Én a barátommal az ő barátain szoktunk vitázni.

Nagyon bunkóak velem, lekezelőek, levegőnek néznek, nem is köszönnek nekem. Sokszor volt hogy a barátom "elnéző" volt velük, hogy "ugyan már, ez nem olyan komoly" de mostanra rájött, hogy még az alapvető, embernek járó tiszteletet se adják meg nekem.

Egyébként meg állítólag az a bajuk, hogy a barátom nem megy már velük annyit városba, mint előttem. Ennek két oka van. 1: Velem akar lenni, velem van olyankor. Péntek vagy szombat általában a kocsmázós este, és olyankor inkább velem van a barátom, mert mi is csak akkor tudunk nyugodtan együtt lenni (tanulás, munka). 2: Nem rohan hozzájuk amikor csak telefonálnak. Mi azért próbálunk hétköznap is együtt időt tölteni a munka és tanulás mellett, és sokszor volt/van olyan, hogy ők csak úgy telefonálnak, hogy egy óra múlva menjen már a barátom velük találkozni. A barátom meg nem szívesen hagy faképnél, mert én vagyok a legfontosabb neki, emellett időrendi sorrendet is tart. Tehát ha nekem megígéri hogy velem lesz, akkor nem fogja lemondani, hogy mással legyen.

Ja meg tán kitalálták, hogy a barátom azért nem megy, mert ÉN NEM ENGEDEM EL. Pedig ez nonszensz, én csak annyit szoktam kérni, hogy ne hagyjon faképnél csak úgy, azzal nincsen semmi baj ha találkoznak, meg sokszor küldtem is őt. Egyszerűen nem értik meg, hogy nem fog faképnél hagyni, hogy szóljanak előre, de fordított esetben (a barátom egyetlen egyszer hagyta ott őket, igaz akkor velem megbeszélte hogy velem is lesz, csak nekik elfelejtett szólni, hogy nem egész estére megy) meg már egyetlen alkalom miatt teljesen kiakadnak, én meg kb fél évig viseltem el, hogy faképnél hagyott amikor talafonáltak, és csak aztán beszéltük meg KÖZÖSEN (igazából az Ő ötlete volt), hogy nem fog így faképnél hagyni többet, mert őt is nagyon bántaná fordított esetben.

Nálunk ez szül rengeteg veszekedést, de tényleg rengeteget. Csinálnak valamit, és napokig ezen veszekszünk, mert engem bántanak és sértenek, a barátom meg elfogultabb velük, mégis csak 11 éve "barátok", de közben ő is látja, hogy nem jó amit csinálnak.

Ferfi dolgok

Koszos ruha foldon saros cipo felkesz munkak.

O pedig azon legyek tobb tisztelettel iranta

Nalunk az elso masfel ev ugy telt el, h semmin nem veszekedtunk, m alapvetoen mindketten tolerans termeszetuek vagyunk. Aztan volt egy nagyobb balhe azon, m nem tudtunk megegyezni a kozos jovon; egyszeruen mas elkepzeleseink voltak. Ebbol szakitas lett, majd ujra egymasratalalas. Ezutan viszont nem tartottuk magunkba meg a legkisebb problemat sem. Az elso masfel evben az volt a gond, h csak toleraltuk egymast es nem szoltunk, ha vmi bantott minket, hanem inkabb magunkba fojtottuk es lenyegeben ebbol lett a szakitas.

Azota mindent megbeszelunk meg akkor is, ha nezetelteressel jar. Leginkabb aprosagokon (takaritas, idobeosztas, fozes stb.) szoktunk osszekapni, de nem tart sokaig. Egyetlen nagyobb vitaforrasunk van, az a parom egyejszakas kalandbol besikerult 13 eves fia es annak az anyja, ugyanis a no nem igazan tudja, hol vannak a pofatlansag hatarai. A parom meg persze a gyerek miatt elnezobb vele, mint en. De ezen sem szoktunk uvoltozve balhezni egymassal, hanem leulunk es megbeszeljuk.