Mit árul az el rólam, hogy képes lennék megbocsátani egy megcsalást?

Nem tudom az ilyeneket soha elképzelni.

A megcsalás nem úgy történik, hogy életében először lát valakit az utcán, és 2 perc ismeretség után leteperi. Ha meg egy olyan nőre bizsereg neki, akit rendszeresen lát, (barát, munkatárs), és elképzeli, hogy mi lenne ha, és meg is teszi, az már előre megfontolt szándék, nem ösztön.

És elvárnám, hogy előbb velem beszélje meg, hogy mi hiányzik. Mert hiába nyugtatják magukat sokan azzal, hogy ha minden oké, senki nem csal félre, ez egyáltalán nincs így.

Ezer meg egy dolog lehet, kérdező. A legvalószínűbb mindig a félelem. Félelem attól, hogy új életet kell kezdened. Félelem, hogy rossz apát választottál a gyerekednek. Félelem, hogy elhagynak, egyedül maradsz. Félelem, hogy csalódsz abban az emberben, akit a legjobban szeretsz, ezért inkább megbocsáthatónak bélyegzed a megcsalást.

Még annyi:kapcsolatom tizedék évében volt egy nagyon fájdalmas "válásközeli" élménysorozatom. Egy félreértésből fakadóan megcsalt, majd én is.. aztán ő.. rengeteg fájdalom, sértettség. Majd eljött az idő és megbeszéltük. Most 21. éve vagyunk együtt. Nem bántuk meg. Megbocsátottunk!! egymásnak (nem volt egyszerű) de, így utólag azt mondom: megérte.

Legtöbben büszkeségből, az egó és a "jóbarátok" tanácsára ilyenkor bosszút állnak, lelépnek, szakítanak. Majd életük végéig visszasírják, felemlegetik, álmodoznak arról az emberről, társról, akit tulajdonképpen szerettek. Bár magukat szerintem sokkal jobban.

Én inkább az ellenkezőjét gondoltam.Ha megcsalna, nem bírnám megbocsátani, pláne nem újból lefeküdni vele....

Aztán, mikor velem is megtörtént, a házasságunk 23 . évében,magam is meglepődtem magamon...

A kezdeti viharos reakciók után, lenyugodva, újragondolva mindent,újrakezdtük.

Ennek már 5 éve.

Mit árul el rólad, azt hogy nem akarod elveszíteni, nagyon szereted....csak tudod, ez se jó, mert ki vagy szolgáltatva neki.

Ne tudja meg, hogy még ezt is elnéznéd neki....mert akkor elszállhat vele...még a végén megteszi...

15 18-nak: így igazad van, nem erre gondoltam. Nem az énképem omlana össze, ha megcsalnának, és nyilván mérlegelném a saját felelősségem (is).

De mit üzen az ember a párjának (és mindenki másnak - bár ez számít legkevésbé) azzal, ha megbocsát egy megcsalást? Számomra azt, hogy "velem bármit meg lehet tenni".

(Bár nem tudok róla, hogy előfordult volna), azt hiszem, nem azért nem tudnám megbocsátani a hűtlenséget, mert adott esetben nem lehet valakinek egy (túlontúl) gyenge pillanata, hanem azért, mert magammal nem tudnék számot vetni, hogy megbocsátottam.

Hosszú út vezet egy megcsalásig, amíg egy kapcsolat eljut odáig, számos olyan pont van, amikor még meg lehetne beszélni a gondokat és lehetne változtatni. Számomra a hűtlenség az utolsó koporsószöge egy amúgy sem kielégítő kapcsolatnak.

Nem tudom, nem voltam még ilyen helyzetben, de én is azt gondolom, hogy TALÁN meg tudnék bocsájtani egy megcsalást. Sok feltétele van, nem írnám le, nem ez volt a kérdés.

Nem gondolnám, hogy szolgalelkű vagy, az sem feltétlenül igaz, hogy alacsony az önbecsülésed. Inkább azt gondolnám, hogy komolyan veszed a jóban rosszbant, és megpróbálod helyrehozni a házasságod, nem pedig az első válásgnál elválni. És most nem kell azzal jönni, hogy a másik megcsalta, és ő miért nem tartotta a jóban rosszbant, nem ez a kérdés. Én inkább azt gondolom, hogy engedékeny vagy, ennek lehet jó és rossz oldala is. Ezt majd a jövő eldönti.

Őszintén szólva igénytelenségnek tartom. Ez azt jelenti, hogy nem igényled a párod/házastársad hűségét, nincs benned tartás, hagyod hogy megalázzon a partnered. Így alárendelt vagy a kapcsolatban. Bízni soha az életben nem fogsz benne már. Így pedig a boldog kapcsolat reménye is kizárt.

Nyilván ez csak az én véleményem. Mindenki úgy él, ahogy akar.

Végiggondoltam, és korrigálom a korábbi válaszomat.

A megcsalás elég sok dolgot takar, és nem mindegy, hogy hányszor, mennyi ideig, milyen okból és milyen körülmények miatt csalt meg.

Továbbra is fenntartom azt az elképzelésemet, hogy ha egy kapcsolatot meg lehet menteni, és mindkét fél meg is akarja menteni, és ezért MINDKÉT fél keményen megdolgozik, akkor inkább ezt az utat válasszák, mint a válást.

Viszont vannak olyan esetek, amiken nem lehet túllépni, amikor azt lehet mondani, hogy aljasság volt a férfi részéről, hogy a könnyebb utat választotta (pl. terhes kismamát megcsalni, vagy egyedül hagyni a feleséget x gyerekkel, aztán még elvárni, hogy bombaformában legyen és még apukára is vadmacskaként ugorjon rá, vagy vannak olyan típusú pasik, akik egyszerűen nem tudnak hűségesek lenne és félrelépnek huszadszorra is), szóval az ilyet nem lehet megbocsátani. De ha mindkét fél hozzájárult ahhoz, hogy ez a kapcsolat kihűljön, és mindketten magukba néztek, hogy ki mit rontott el, akkor érdemes újra megpróbálni. Biztos nehéz, de szerintem sikerülhet.

Ha ebben a cipőben jársz, akkor azt gondolom jól döntöttél, ha meg a másik eset áll fenn, és hagyod magad folyamatosan alázni, akkor meg azt gondolom, hogy társfüggő vagy, és alacsony az önbizalmad.