Mit árul az el rólam, hogy képes lennék megbocsátani egy megcsalást?

Alapjában azt, hogy jó ember vagy és szereted a párod.. A feltétel nélküli! megbocsátás az egyik legnagyobb erény. Ha valóban szereted a társad és meg tudjátok beszélni, majd új alapokra helyezni a kapcsolatot, akkor nincs gond. Mindenkinek jár egy esély, hogy ezt Te képes vagy-e megadni a másiknak, az teljesen rajtad múlik. Nyilván az is hozzá tartozik, hogy te is hibás vagy (soha nincs olyan, hogy csak az egyik vagy csak a másik), valamit nem adtál meg a társadnak. Ha minden ok akkor nem megy "félre" az ember fia/lánya.. Ez tény.

Ahhoz hogy megbocsátasz vagy sem, ahhoz rajtatok kívül senkinek nincs semmi köze.. Hogy mi itt mit írunk valójában lényegtelen. Te mit érzel, gondolsz, csak az számít. Sok sikert..

Azt, hogy az önbecsülésednél fontosabb a kapcsolatod, ami egy olyan férfihoz fűz, aki ezt nem érdemli meg.

De ez csak egy ténymegállapítás.

Az, hogy egy megcsalás megbocsátható-e, egyén- és kapcsolatfüggő, azon felül az egyik legbelsőbb magánügy. Senkinek semmi köze hozzá.

Nehezebb küzdeni valamiért, mint eldobni és keresni újat.

Azt gondolnám, hogy egyszerűbbnek tűnik elválni, mint kőkemény munkával megpróbálni helyrehozni valamit, amit valószínűleg két ember rontott el. 13 év nem kevés, ha egyébként tartalmas évek voltak, és szereted a párodat, és ő is partner benne, hogy helyrehozzátok, akkor vágjatok bele.

Csak úgy ne bocsáss meg, és csak úgy ennyivel ne zárd le az egészet. Valami biztosan nem jól működött a kapcsoltban, hogy idáig jutottatok, szóval meg kellene találni az okot, és változtatni rajta.

Tudom, nem a reklám helye, de épp a párkapcsolati témákról van szó, a Nők lapja Psziché aktuális számában. Írt egy nagyon jó cikket a Baktai házaspár (párterapeuták), hogy melyik az a négy terület, aminek egyensúlyban kell lennie, hogy működjön egy kapcsolat (mint a hokedli lábai). Ha valamelyik láb instabil, vagy nagyobb rajta terhelés, borul az egész.

Szerintem vedd meg, olvasd el, gondolkodj, hogy nálatok hol volt a probléma. Lehet-e orvosolni, lehet-e és érdemes-e megmenteni a házasságot, ha pedig igen, akkor hajrá. Még csak olvasgattam ezekről a témákról, de nekem nagyon szimpatikus ez a párterápia dolog.

Mások véleményével meg ne foglalkozz. Sok kibic van, aki könnyen ítélkezik más élete felett, de a döntésedért és azok következményeiért egyedül te vagy a felelős. És a helyzetet te ismered a legjobban, nem pedig mi.

"Azt, hogy az önbecsülésednél fontosabb a kapcsolatod, ami egy olyan férfihoz fűz, aki ezt nem érdemli meg."

Vagy adott esetben pont azt, hogy van annyi önbecsülése, hogy nem dönti romokba az önértékelését a házastársa egyszeri hűtlensége, ahelyett, hogy 100 %-ban a másikat hibáztatná a történtekért, hajlandó őszintén szembenézni az okokkal, és ha szeretik egymást és a másik fél tényleg megbánta, amit tett, tudnak és hajlandóak mind a ketten tenni azért, hogy az a megbocsátás ne "veled maradok, de a szívem mélyén örökre neheztelek, és alkalomadtán felhánytorgatom neked, amit tettél", hanem előbb-utóbb valódi megbocsátás legyen.

Szerintem erre pont az erősek képesek, azok, akik saját magukkal nagyon rendben vannak belül. (Mondom ezt úgy, hogy annak idején bennem nem volt meg hozzá az erő.)

Szerintem a körülmények ismerete nélkül, meg anélkül, hogy tudnánk, hogy valaki milyen motivációból marad a párjával egy megcsalás után, egy kívülálló csak felületes ítélkezésre képes. Ítélkezni meg meg akkor sem lenne bölcs dolog, ha tudnánk mindazt kettőjük életéről, amit csak ők ketten tudnak.