Lehet hogy majd megváltozik?

Most jókat derültem itt a több órás főzőbajnokokon :) Mit esztek minden nap emberek, csülköt hercegnőburgonyával?

A főzés önmagában nem hosszadalmas dolog, csak tudni kell jó és tartalmas egytálételeket főzni, meg jól logisztikázni az előkészületek során. Lehet, hogy én vagyok itt helikopter, de nekem az ilyen kaják maximum két órát vesznek el az életemből, de általában 1-1,5 óra alatt megvannak.

Viszont sajnos azt kell mondanom, hogy ha valaki utál főzni, az sajnos nem fogja megszeretni. Ismerősöm pl. kifejezetten utál főzni, ez mostanra odáig fajult, hogy heti 2-szer főz, amúgy mindig szendvicseznek a párjával. Van olyan barátnőm is, aki nagyon ritkán csinál bármilyen ételt.

Ez sajnos a vagy beletörődsz vagy nem esete. Ha a kapcsolatban nem talált kedvet a főzéshez, akkor már nem hiszem, hogy fog valaha is.

Próbáljatok valami kompromisszumot kötni: a hét 3 napján főzzön (mondjuk hétvégén, mikor az embernek inkább van ideje pepecselni), de mindig segíts neki a mosogatáskor. Vagy az előkészületeben, pl. krumplipucolás, zöldségpucolás, hogy ne érezze annyira kidobott időnek. Megszeretni sosem fogja a dolgot, de valami közös program-szerűséget még csinálhattok belőle.

" Lehet, hogy én vagyok itt helikopter, de nekem az ilyen kaják maximum két órát vesznek el az életemből, de általában 1-1,5 óra alatt megvannak. "

Hát nekem rohadtul nem lenne kedvem munka után még csak másfél órát sem a konyhában tölteni.

Én nagyon jól főzök, de ugyanígy vagyok vele, hogy utálom csinálni mert nagy felfordulással jár, meg mosogatni kell utána. Pici a konyhánk, nem fér be a mosogatógép, utálom szétáztatni a kezem, de kesztyűben meg nem lehet mosogatni szerintem.

Ez annyiból hülyeség, hogy tanuljon meg főzni, hogy az én férjem szokott főzni nem is csak zacskós dolgokat, de mivel én sokkal jobban főzök, meg nekem a családom is nagyon jól főz én ehhez vagyok szokva, így szegény úgysem tud olyan jót főzni, nincs érzéke se a sok féle fűszerhez, de a láng erősségével is mindig bajok vannak. Persze fejlődik, de sokszor úgy vagyok vele, hogy inkább megcsinálom, ha tényleg jót akarok enni. Na meg ő is így van vele, hogy az enyém úgy is mindig jobb. Ez van.

Nálunk úgy van, hogy mielőtt főzni kezdek a férjem elmosogat nekem, ha van mit, mert különben nem tudok a mosogatóba pakolni közben. Ez már arra jó, hogy patent konyhával indulok neki és közben, ha nincs más dolgom az étellel és nem hagyom el a konyhát egy-egy fázis között, akkor egy-egy darabot el is mosok, ha nincs sok egyszerre így a végére se szaporodik fel. Ha meg mégis, akkor a végén úgy is elmossa a férjem. Még néha azt szoktam csinálni, ha időigényes a dolog, akkor kiültetem magam mellé a konyhába, hogy szórakoztasson vagy csináljon valamit, pl. pucolja a krumplit, vagy válassza szét a tojásokat míg én mást csinálok és akkor jobban haladunk is. Ez egy ideig nem így volt, de aztán elegem lett belőle, hogy én panírozok, mint egy rabszolga, ő meg bent ül a gép előtt vagy bámulja a tévét és közöltem, hogy nem lesz kaja, ha ott kel rohadjak sokszor egy-két órát egyedül.

Persze nem mindig van ezekre szükség, de ha folyton magányosan kéne főznöm, meg suvickolni, mosogatni utána, akkor én is úgy lennék vele, hogy ikább élek joghurton és ő is egyen, amit talál.

Hogy a kérdésedre válaszoljak: nem fog megváltozni csak azért, mert összeházasodtok. Jó eséllyel soha nem fog megszeretni főzni, ha később mégis, az jó, de ne számíts erre.

Megoldás: megtanulsz te főzni. Sok háztartást ismerek, ahol a férfi főz legtöbbször.

Azért egyvalamin elgondolkodnék: ha majd gyereketek lesz, neki fog-e főzni vajon?

Szerintem meg nem főzni és sütni utál. Akkor nem is tudna olyan isteni jól, mert mikor fejlesztette volna odáig a tudását egy fiatal nő, aki utálja csinálni? Meg akkor nem jönne rá időnként, hogy márpedig süt-főz valami marha jót. Egyszerűen azt utálja, amivel a főzés jár. Hogy előtte, közben és utána ott kell senyvedni a konyhába mégegyszer annyi ideig, hogy rendet tegyen, hogy lehet addig a drága párja meg bent dekkol a szobában és szórakozik, míg ő nem csak főz, de utána rendbe is szedi a konyhát. Mert hiába osztják meg a házimunkát, ha ő végzett a főzéssel, már addigra is van eleve elég nagy kupac mosatlan (főleg, ha valami érdekesebbet és/vagy többfélét készített) akkor még ha esznek is, már végképp katasztrófasújtotta övezet lesz a konyhából a mosatlan miatt. És annak még a látássa is utálatos, ha nem csinálja meg rögtön valaki. És nem biztos, hogy a kedves párjának a házimunka megosztásba beletartozik az, hogy azonnal segít és rendet tesz utána, hanem úgy van vele, hogy majd arra is sor kerül, de a csaj meg utálja, hogy addig is nézni kell a felfordulást, de a megcsinálás meg olyan, hogy a hátaközepére sem kívánja még azt is.

A főzés jó. Tényleg. Főleg, ha te vagy a Stahl Judit és a személyzet rendet tesz a műsor után, és nem neked kell elmosni az összes edényt, tányért, mérőkét, botmixert, meg mind a négy tálkát, amibe előre kitetted a tejfölt és társait stb.. És ha ezt látja maga előtt inkább bele se kezd, mert úgy van vele, hogy neki nem ér annyit az a két tányér kaja, hogy rámenjen egy fél nap, meg mondjuk a körmei.

Valaki írta itt, hogy mindenki lássa el magát, így meg minek a házasság... nos, szerintem alap, hogy az ember el tudja látni magát. Manapság már nem házasodunk a középsuli után, és költözünk a párunkhoz a szülői házból, az emberek jó része él albérletben a kettő között. Legyünk már egy kicsit önállóbbak.

A kérdésre válaszolva, nem fogja megszeretni, én pl port törölni utálok, és úgy rendeztem be a szobámat és a lakás nagy részét is, hogy kb minden apróság zárható szekrényben van, a "szabad levegőn" csak ilyesmik, hogy telefon, füzetek, zsepi. Így kb 10perc lenne az egész, de így is gyűlölök nekiállni.

Annyit tehetsz, amit előttem is leírtak, hogy megkéred szépen, hogy főzzön valamit mondjuk holnap, együtt kikeresitek a receptet (lehetőleg ne ilyen 2órásakat nézz ki, legalább is eleinte ne), és mire hozzákezdene, már üres mosogatóval és előkészített, megpucolt alapanyagokkal várod. Közben is besegítesz ezt-azt, beszélgetsz vele, vagy zenét hallgattok, és amíg ő pl fűszerez, te elpakolod, ami már nem kell, ha valami kifolyt, feltörlöd, ilyesmik.

És természetesen te mosogatsz és raksz rendet, mikor végeztetek. És igen, dicsérd a főztjét őszintén. Ha a főzést magát nem is, de azt minden nő szereti, ha boldoggá teheti a párját. :) Szóval, próbáld neki lerövidíteni és megkönnyíteni a munkát, és főleg próbáld valahogyan szórakoztatóbbá tenni.

És azért te is megtanulhatnál valamivel többet, mint a "nyamvadt rántott hús". :)

Hétvégi, vagy szabadnapi közös programnak főzhetnétek együtt is. Te is eltanulnál néhány trükköt és rövidebb ideig is tartana. Együtt elkészíteni és elfogyasztani élvezetesebb is.

De munka mellett nem várható el a mindennapi főzés szerintem. Amúgy a házassággal nem fog változni, ha lesz gyerek akkor talán. Hiszen őt nem etetheti csak szendviccsel, müzlivel, salátával.