Milyen végzettségű embert képzeltél el magad mellé és végül olyannal sikerült-e együttélned?

Bevallom őszintén, hogy 2 diplomával, több felső-és középfokú nyelvvizsgával, felsőfokú szakmai képzéssel bizony diplomás embert képzeltem el magam mellé.

Ennek ellenére a férjemnek csak szintén felsőfokú szakmai képzettsége van, és imád hobbiszinten is a két kezével dolgozni, szerelni, barkácsolni.

Szóval nem, nem sikerült, de egy percig sem bánom, imádom őt.

Utolsó:

Az exem egyetemen tanít matekot. Ahhoz ért, máshoz nem. Igazi szakbarbár. Semmit nem veszítettél.

(Egy szintén műszaki hölgy)

" Imádtam hogy minden műszaki kütyüt olcsón beszerzett vateráról, innen-onnan, megszerelt telefont, számítógépet st"

Na ezt én nőként is tudom, ehhez nem kell sok ész. Főleg nem villamosmérnöknek lenni, elég a seftelés :)

" azóta is ő csinálja a gépeimet"

Na megnézném azt a pasit akit a számítógépem vagy telefonom közekébe engedek :)

Ha csak nem műszaki informatikus, mint én is.

Nekem nem igazán számít a végzettség, a bizonyítvány, a papírok.

Többször tapasztaltam hogy a kétkezi munkát végző emberek sokkal több érzelmi intelligenciával rendelkeznek, sokkal talpraesettebbek, segítőkészebbek mint pl egy irodában ülő ember. Persze ez nem minden esetben igaz, ismétlem, amit én tapasztaltam.

egyébként a párom diplomával rendelkezik, de semmi hasznát nem vette az életben. (sajnos)

nálam a végzettség nem volt szempont, és szerintem millioszor fontosabb dolgook is vannak amikor párt választ maga mellé az ember.

Elhangzott itt többször, hogy nem számít a végzettség, csak értelmes legyen. Érdeklődő, nyitott szakmunkás mi? ...na persze. :)

Én elvártam a páromtól, h legalább egy büfé-ruhatár szakos diplomája legyen. Ha tényleg értelmes, ez nem egy nagy kihívás.

Valahogy soha nem vonzott, hogy egy 0 világképű valakivel éljek, akivel semmiről nem lehet beszélgetni.