Miért veszik el a pasik a "talpraesett, jól kereső, karakán" nőket, ha aztán meg féltik a férfiasságuk?

Köszönöm, aki lepontozta a #12-es hozzászólásomat, nyilván a kérdező.

Én is nő vagyok, és karakán, határozott személyiség, de nem ilyen másokon uralkodni kívánó pitsa, mint a kérdező.

igen 22-es, van különbség. Azért azt is megjegyezhetjük, ebből a pár sorból nem lehet árnyaltan elképzelni a jellemeket és valódi helyzeteket.

Tény viszont,hogy az emberek - férfiak, nők egyaránt - megértő testi-lelki társat keresnek, nem szeretik, nehezen viselik, megbetegszenek tőle, ha házsártos társuk mindenbe beleszól, mindent jobban tud, és minden percüket kontrollálni akarja, jár a szeme, mint a kacsasegge, mibe lehet belekötni és állandóan ítélkezik felette.

A férfiak pedig nem szeretnek egy dragonyostiszttel egy kínzó-vallató ávóssal együtt élni. Védekezésformákat alakítanak ki, még a legjobb, ha egy burokba menekül, ráhagyja, de rosszabb esetben visszavág, vagy alkohol, vagy egyéb helyek, ahol a kedvességet és megértést megkapja.

Lehet, hogy a Kérdező villanyos példája butaság, az is lehet, hogy a leírás alapján itt inkább az tűnik ki, hogy a Kérdező szereti beosztani a férje szabadidejét is.

De!

De van abban valami, amit mond. Van a férfiaknak egy típusa, aki valóban azt szereti, ha fejbólintó Juliskát veszi el. Persze az megint más kérdés, hogy az ilyen típusú férfi sem kell ám minden nőnek.

Volt szerencsém belefutni egy ilyen típusba, nyilván ennek alapján távol áll tőlem, hogy általánosítsak, de tényleg létezik ilyen férfi. Az említett partnerem úgy ismert meg, hogy aránylag biztos, önálló egzisztenciával rendelkeztem már akkor is, jól ment a munka és eleinte gyakran mondta, hogy milyen jó egy nővel úgy összejönni, aki maga is megáll a lábán. Ennek ellenére az idő előre haladtával több olyan dolgot is tett a megkérdezésem nélkül, ami a kapcsolat végéhez vezetett. A legdurvább az volt, amikor meghirdette az autómat (ami már a kapcsolat előtt is megvolt) eladásra, anélkül, hogy megkérdezett volna róla, anélkül, hogy valaha is említettem volna, hogy lecserélném. Az indoka az volt, hogy majd ő tudja, hogy milyen autó kell nekünk, a nők úgysem értenek hozzá és legyek szíves nem beleszólni, mert ő jobban tudja, hogy mi éri meg jobban fogyasztás szempontjából. Nem hazudok nektek, még meg volt döbbenve, amiért közöltem, hogy ez nem így működik és olyan dolgokat mondott, ami mindenre utalt, csak arra nem, hogy nőként egyenrangú félnek ismer el. Tudom, ez nem egészen ugyanaz a példa, pláne, hogy az én tulajdonom felett akart rendelkezni, de közös autó esetén is elmondtam volna a véleményemet, hogy miért maradjon a meglévő kocsi, vagy milyet válasszunk újnak. Ez nem úgy működik, hogy az addigi önállóságomat feladom, csak mert "férfi van a háznál".

Furcsa, sőt elszomorító, hogy a Kérdezőt rögtön ledragonyosozzák pár sor alapján. Teljesen természetes, ha két gyerek mellé nem akar egy harmadikat, aki után kapcsolgatni kell a villanyt, vagy akinek meg kell mondani, hogy mi a dolga otthon. A probléma eredendően abból adódik, hogy az egyik fél nem látja a saját feladatait és nem proaktív a teendők önálló - kérés nélküli - elvégzésében, ezért meg KELL kérni erre vagy arra (bútort cipelni, kukát kivinni, villanyt leoltani). Már elnézést, de a feleség helyében én fel lennék háborodva, ha a férjnek folyamatosan ki kellene adni a feladatokat, mert két felnőtt ember esetében ezeknek automatikusan és kérés nélkül működniük kellene. Nem az a baj, hogy a feleség utasítgat, hanem az, hogy a férj nem látja a feladatait. Az egész témát szinte függetleníteném is attól, hogy ki van ráutalva a másikra anyagilag. Én se hagyom, hogy égjen a villany ha egyiken sem vagyunk ott, mert igénytelen, mint ahogy a koszos edényt sem hagyjuk szanaszét, és a vizet se folyatjuk feleslegesen. Az nem sárkányoskodás, ha valaki ezt betartatja a másikkal. Hogy milyen stílusban tesszük ezt szóvá, az természetesen nem mindegy.

Aki karakán nőt vesz el, az ne lepődjön már meg azon, ha annak véleménye is van. Érvekkel mindenki meggyőzhető, azt egy nő sem fogadja el indokul, hogy "csak".

Kedves Kérdező! A "megcsinálom magam" nagyon jó, de csak akkor célravezető, ha az elvégzett munkát láttatod is a férjeddel. Nem elég a tojást megtojni, kotkodácsolni is kell hozzá - azaz megmutatni, elmondani, hogy ezt mind megcsináltad, és együtt örülhettek az eredményének, legyen az takarítás, vagy főzés, vagy bármi. Vegye észre és becsülje meg, amit tettél. Akkor talán nem fogja bántásnak venni, ha néha őt is megkéred erre-arra. Sok sikert!

"25" - "Furcsa, sőt elszomorító, hogy a Kérdezőt rögtön ledragonyosozzák pár sor alapján"

Teljesen igazad van !Meg kellene hallgatni a másik felet is ,és akkor talán reálisabban láthatnánk a "történetet".

Addig viszont ugyan úgy elszomorító, ha a meg nem hallgatott férj felett,bármiben is ítélkeznénk.

" A legdurvább az volt, amikor meghirdette az autómat (ami már a kapcsolat előtt is megvolt) eladásra, "

Ez most valóban komoly? Jézusom! És ennek nem volt előjele? Mik vannak!