Miért veszik el a pasik a "talpraesett, jól kereső, karakán" nőket, ha aztán meg féltik a férfiasságuk?

Ne a durva megfogalmazásba kössetek bele. Nem tartom magam semmivel sem többre senkinél, egyszerűen nem vagyok egy elveszett típus.

Soha életemben nem voltam ráutalva a másikra, képeztem magam, tepertem a munkában, hogy ha kell "egyedül is meg tudjak állni a lábamon". Van véleményem a dolgokról, de simán meg lehet győzni észérvekkel.

A férjemnek is ez tetszett meg bennem (többek között), egyenértékű párja vagyok, nem várom a sültgalambot, úgymond "normális" nő vagyok és nem mint egy szobanövény.

És most meg jópár év házasság után, várjuk a második babánkat, sokmindent elértünk de éltünk bőven, utazgattunk, akármilyen hobbija volt támogattam, támogattam ha elmegy haverozni (én szereztem neki a jegyeket különféle meccsekre, meglepetés bulit, kanbulit), nem szorítom korlátok közé, felőlem akár munkát is válthat ha abban jobban tud érvényesülni. Csak éppenséggel ha valamivel nem értek egyet akkor elmondom. És ha nem logikus az ellenérv, akkor kitartok az én véleményem mellett. (pl azért hagyjuk a villanyokat égve, mert szeretek fényben élni - ezt így nem fogadom el).

És aztán így az évek alatt valahogy az jött le, hogy elvettem a tökeit, elnyomom, nem hagyom élni, nem csinálhatja amit akar stb... Pedig ezt nem gondolom így, sőt inkább megcsinálom magam csak ne "terheljem" vele. Szinte csak dolgoznia kell és mellette babázhat, velünk lehet de mehet szórakozni is vagy amit akar. Persze mondom neki, hogy örülnék ha velünk lenne, de nem követelőzöm. És CSAK azt kérem meg tőle, amit a terhességem miatt képtelen vagyok megcsinálni, pl a nehéz kukát/bútort cipelni.

Tehát úgy érzem jól jön a jól kereső, határozott nő egy pasi mellett mutogatni, büszkének lenni rá, de otthon inkább legyen csendben és istenítse a férje minden tettét, akármilyen hülyeség is az.