Szerintetek ki a kegyetlen ebben a helyzetben?

egyik sem

sajnos nagyon mélyen benne vagyok a témában, és érintettként (közeli hozzátartozóm beteg)

én sem vállalnám a kezelést nagyon sok esetben..

a rokonomnak az orvosa ugyanezt mondta.. vállalta a kezelést, már alig él..kértünk másod véleményt ő kerek perec megmondta, hogy ebből nem jön ki, de nekünk kell eldönteni, hogy elmondjuk-e neki…nem

tehát az orvosok a betegnek a remény miatt gyakran hazudnak..

de ez most mindegy is

a férj döntését el kell fogadni, de van aki ezt nem képes végignézni, ezt sem lehet felróni..

megérteni nem értem..miért nem akar addig vele lenni, míg tart… mert lehet nem gyógyul meg, de még akár 10 évig él… vagy lehet vállalja a kezelést meggyógyul..de az is lehet, hogy a kezelés legyengíti és csak pár hónapot él..

tehát szerintem csak enm tudja elfogadni, idővel megbékél…ez is gyászfolyamat szerű..

zsarolja, hogy elválik, ha nem vállaja a kezelést…

nem várja, hogy ezt tapsikolva nézze végig senki..ő sem..

bár nem értem a sarlatánhoz járársát sem..

1 biztos kemot soha nem vállanék én sem

látom mit művel..nem akarom magamon, inkább halljak meg emberi állapotban.

ezt a gyógyszerész feleségnek is el kell ismernie

"Én megértem, nem nagyon láttam még olyat, aki a kemo és sugár kezelés hatására felgyógyult volna a rákból. :("

Én meg már igen. Főleg az fura, hogy a feleségre sem hallgat, aki egyrészt szereti és félti, másrészt érti a szakmáját. Tehát egy olyan ember véleményét utasítja el, aki duplán "érdekelt" a dologban.

Megértem a feleséget, de én nem válnék. Utólag biztosan nem bocsátanám meg magamnak, ha a végsőkig nem próbálnám meg elvinni orvoshoz, vagy észhez téríteni a sarlatánokkal kapcsolatban.

Másrészt, azzal, hogy elválik tőle, ő is egy fokkal mélyebbre küldi, ami meg nem fair tőle, ha szereti.

Tényleg kegyetlen helyzet, de én nem bírnám annyiban hagyni. Nem tudnék lemondani róla, az biztos.

Én nem adok igazat az asszonynak. A házasságkötésnél elhangzik egy mondat: jobban-rosszban kitartok mellette (valami ilyesmi)

Nekem az egyik rokonomnál állapítottak meg rákot, és ő is elutasította a műtétet és a kemot. Érthető, hiszen gyerekként végig nézte ahogy az anyja leépül a műtét és kemo következtében, pedig neki is azt mondták, hogy csak az segíthet. Meghalt. Így a rokonom ebből nem kér, és ő is természetgyógyászat felé fordult. Nem tudom beválik-e neki, de én megértem, hogy nem akarja, hogy kínlódjon, szenvedjen ha van más lehetőség is. A felesége nem válik el tőle, hanem támogatja. Sokat olvastak és én is olvastam már olyan esetekről amikor teljes étrend, és életváltozással gyógyult már ki valaki a rákból.

A feleségnek csak egy ürügy volt a rák, végül is esze ágában sem lett volna ápolni a férjét.

Azért gondolom ürügynek, mert ha a férj mondjuk a műtétet és kemot választja, akkor is egy haldokló embert kéne ápolnia, és akkor is végig kéne nézni a leépülését..

A férjet azért kell elhagyni, mert egy HÜLYE! Engem személy szerint az emberi butaság borít ki a legjobban. Ehhez én sem asszisztálnék.. A homeopátia, meg ezotéria teljesen kikészít.

És ez a férj részéről borzasztó önzőség.

Egyébként férfi vagyok.

A koromhoz képest sajnos sok rákos beteg vívódásait néztem már végig, a legtöbb esetben sajnos a haláltusájukat is. Két nagybácsit, egy dédnagyapát, egy nagypapát, tanárt, barátnőt, szomszédot, stb.

Két ember van a közvetlen közelemben, aki kezelést kért és túlélte. Mindkettő korai stádiumú volt szerencsére. Egyikőjük 20 éve tünetmentesen él már lassan, a másik 5 éve gyógyult, életmódot és szemléletet váltott. A happy endekből nekünk ennyi jutott sajnos.

Két kezemen nem tudom megszámolni hány embert veszítettem el és sajnos valahol megértem a férjet, hiszen szinte egyikőjüket sem a rák vitte el közvetlenül. Mindannyian leépültek a kemótól, vaságyastól voltak 30 kilók, semmi étvágy, a tenyerük, talpuk tönkrement, a vérképük borzasztó és ez csak néhány példa. A kemó és az azutáni pár hét embertelen, nagyon nagyon megfontolnám, hogy elfogadom-e vagy sem.

Valószínűleg nem utasítanám el azonnal, ha ilyen helyzetbe kerülnék, több orvos véleményét is kikérném és ez alapján döntenék.

Igazából egyikőjükkel sem értek egyet. Szerintem nagyon nem jól kezelik ezt a helyzetet. Nagyon nehéz ez az egész a beteg és a család számára is, nem kell tovább bonyolítani, nehezíteni vagdalózással és válással. Ezzel csak árt neki!!! Le kell ülni és meg kell beszélni a dolgokat.

Egyébként, ahogy valaki írta, normál természetgyógyász az orvossal együttműködve dolgozik és nem egymás háta mögött! Nekik is valami ilyen kompromisszumos megoldásra kellene jutni. Több orvos véleményét kikérni, hogy őszintén, biztosan van-e értelme a kezelésnek, illetve felkeresni egy jó természetgyógyászt és tőle is tanácsot kérni. Én valami ilyesmire törekednék a pár helyében!