Szerintetek rossz ember vagyok mert vágyom a családom mellett egy kis kalandra néha?

"Nekem sem kellene senki más ha a párom annyit szeretne sétálni, csókolni és szeretkezni mint én, de nincs neki akkora igénye. Egy nőnek sincsen mert a férfiak és nők máshogy vannak összerakva."

Éljen az általánosítás. Képzeld, nálunk én igénylem többször a szeretgetést és a szexet, pedig én vagyok a nő. Akkor mi nem vagyunk emberek? :D

"Nekem sem kellene senki más ha a párom annyit szeretne sétálni, csókolni és szeretkezni mint én, de nincs neki akkora igénye. Egy nőnek sincsen mert a férfiak és nők máshogy vannak összerakva."

Úgy tűnik nekem nagyon nagy szerencsém van a férjemmel, mert egyezik az igényünk.

Egyébként azt a részt megértem, hogy sok néha a szürke hétköznapokból. Én is éreztem magunkon, hogy kezdünk besavanyodni. Kell egy kis kaland, kikapcsolódás mindkettőnknek. De ebbe egy harmadik fél nem fér bele.

Szóval rendeltem néhány színházjegyet, meg szervezem a családi kirándulást, hogy feldobjuk egy kicsit az életünket. Bevezettünk heti egy apás napot, amikor apa sportol, nemsokára lesz anyás nap is, gyerekek nélkül, és máris jobb a közérzetünk.

21-es érdekes, ami írsz, mert nálunk pont fordítva van. Nem kötném ennyire a nemekhez ezta dolgot, ez típus függő.

Én mÉr ott tartok, hogy szakítok, vagyis már nincs is mit megszakítani, annyira elhanyagolt érzelmileg is, hogy ez ennél szakításabb nehezen lehet.

Kérdező: nem vagy rossz ember, csak a család mellett egy egészséges lelkületű ember nem vágyik "kis kalandra", sőt "nagy kalandra" sem. Vagy ha igen, tisztességesen megbeszéli a társával, hogy annak legyen joga eldönteni, hogy folytatni kívánja így is -e a kapcsolatot.

Ezért inkább először egy pszichológust keresnék fel a helyedben. Már csak azért is, mert véleményem szerint Nálad egy kis identitás zavar is jelen van... Egy klasszikus értelemben vett Férfi, nem "nyávog", nem keres kifogásokat, nem "fitneszelni" jár sportolás helyett és tudja, hogy mit akar...

Egy klasszikus értelemben vett Ember meg őszinte.

Kicsit korábban kellett volna gondolkodni. Ha kalandozásra vágysz, azzal nincs baj, csak akkor ne legyen akit megcsalsz, ne legyen állandó kapcsolatod. Vagy vállald fel, beszéld meg vele mit szólna a tiszta, mindkét fél számára nyitott kapcsolathoz.

A másik háta mögötti kalandozás nagyon gerinctelen dolog.

9/58%

Nem arról van szó, hogy ha valakinek párkapcsolata lesz, megházasodik akkor senki máshoz nem szólhat, és nem lehetnek ellenkező nemű barátai.

Arról van szó, hogy ha állandó partnere van valakinek, akkor tisztelje már meg azzal, hogy nem kalandozik=k...fél félre mással. És aki megteszi, az ne merészeljen olyat mondani, hogy szereti a párját, mert az nem szereti, ha közben mással akar kalandozni.

Az még rendben van, hogy nem kell szerelem ahhoz, hogy xy-al lefeküdjünk.

De ha már azt mondjuk valakire, hogy beleszerettünk, igazán szeretjük, akkor nem vágyunk másra mellette. Ha mégis, akkor ott nincs igazi érzelem.

Ha mindenképp másokkal akar szexelni valaki, ne legyen állandó párja, vagy ne legyen gyáva féreg, legyen bátorsága elé állni, és tisztán játszani, megkérdezni a nyitott kapcsolatról. Adjon a partnernek lehetőséget, hogy eldönthesse, akarja e így is vagy nem, az adott embert maga mellé, akarja e, azt a kapcsolatot.

Mert az nem úgy működik, hogy neki jár a változatosság, de a párjának/házastársának nem.

Egyébként te egy állatnak érzed magad? Ha már az állatvilággal jössz:) Tudod az állatok ösztönlények, alacsonyabb intelligenciával, míg az ember gondolkodó, magasabbal. Eddig legalábbis azt hittem, most már látom, hogy nem mindenki ilyen.

A hűség érzések és/vagy döntés kérdése. Érzéseid vannak, ezért hűséges vagy a párodhoz, ahogy fordítva is, avagy tisztességesen, gerinccel rendelkező gondolkodó emberként felkínálod a lehetőséget, hogy olyan életet válasszon ami neki vagy tetszik, vagy elköszöntök egymástól, és a későbbiekben találhatsz olyat aki úgy akar élni mint te. Ennyi.