Hogyan éljek ennyi szemét ember között-mellett?
24 éves lány vagyok és baromira elegem van az emberekből. Kezdjük a szüleimmel. Anyám egy idegbeteg zsarnok, apám egy menthetetlen alkoholista, aki agresszív is, de még az a jó, hogy külön lakom tőle. Tesómmal kijövök.
Barátaim, barátnőim nincsenek, mindenkiben csalódtam, átvertek. Azt vettem észre, az emberek irigyek, kibeszélnek, kétszínűek, pletykásak, egyszerüen nem találok egy normális embert a környezetemben! Én sem vagyok egy szent, de nem bántok senkit, próbálok normális lenni és nem használok ki másokat.
Van párom, szeretjük egymást,de a kapcsolatunk egyéb okok miatt nem teljesedhet ki már évek óta. Szóval abban sem vagyok boldog, de nem szakítunk, mert szeretjük egymást.
Munkám csak részmunkaidős van, szóval pénzem sincs hogy elmenjek innen (egy lepra kis faluban élek, ahol mindenki csak a másik magánügyeivel foglalkozik).
Nem akarom, hogy hosszú legyen, de egyszerüen nem vagyok boldog, utálom anyámat, apámat, az embereket, a fél ismerősöket és nem azért mert elzárkózom hanem mert rájövök arra hogy milyenek az emberek. Nem szeretek már újabban senkivel beszélgetni se, max. nagyon általános dolgokról.
Így kell élni az életemet ezután?
válasza:Üdv a klubban. annyi a különbség, hogy én a szüleimmel kijövök, de koromból adódóan akadnak konfliktusok, egyedül talán ők vannak akire számíthatok. Barátokba csalódtam, van 2-3 ember aki a barátomnak vallja magát, de pl most szilveszterkor is lesz.artak, itthon dekkoltam. Egy kis városban élek, ahol mindenki ismer mindenkit, egy sz.r parasztváros az egész, Pestre szeretnék már menni, de egyelőre lehetetlen. Ami pozitívum az életembe, hogy egyetemre járok, és azt tanulok amit szeretnék. Barátom nincs, mindenki lesz.r...
21/L
válasza:
válasza: válasza:Sajnos megszűntek azok a lehetőségek, ahol a hasonló érdeklődésűek összejöhettek. Régen volt népdalkör, pedagógus-kórus, kézimunka-kör, színjátszó-kórus, társastánc, majorett, fúvószenekar, rajzszakkör,filmklub, természetjárók, gyűjtők. Valamelyik csak tetszett, s oda lehetett szokni. Most azok verődnek össze, akik szeretnek piálni, lazulni, a végén akár állati állapotba süllyedni. Ez nem mindenkinek jön be.
Nálunk az oktatás sem arra van kihegyezve, hogy a másikkal való kooperáció, egymás segítése lenne a cél. Mindenki magányos harcos, a másik legyőzésével jut sikerhez. A főiskolákon is megszűnt az, hogy kis csoportok akár 4-5 évig is együtt mozognak. Félévenként cserélődnek. Annyit tudnak a másikról, hogy az a szőke? Hát sajnos ha az ember a családjában nem találja meg azt a légkört, ahova érdemes hazamenni, ahol a szar külvilágot le lehet vetni, akkor elég nehéz. De a könyvek még akkor is ott vannak barátnak, meg az internetes levelezgetések - ha az ember ki tudja szűrni a hazugokat, s akad egy-egy őszinte barátra.
válasza:Ha érdekel és van türelmed hozzá, íme egy történet valakiről, aki hasonlót élt át, és úgy döntött,... szakít az emberiséggel:
válasza: válasza:Én is így voltam régebben, csak nálunk a pénz is közrejátszik, mindenki csak a pénz miatt haverkodik, a pasik is először megkérdezik mennyit keresek és utána elhívnak moziba és nem azért mert egy bányarém lennék. Sz@r világban élünk sajnos...
Nekem a legjobb barátom az exem, van egy barátnőm, aki olyan idős mint én, ő nem a felső tízezerhez tartozik, de soha nem vettem észre rajta, hogy a pénz miatt barátkozik. A többiek csak haverok, akikbe nem fektetek nagy bizalmat.
A családból szüleimmel nem vagyok túl jóban, ők sajnos nagyon anyagiasak (kiskoromban megkaptam mindent, de csak amit pénzzel meg lehet venni), nagyszüleimmel meg dettó. Egyébként a közeli rokonok közül is csak a normálisakkal tartom a kapcsolatot.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!