Hogyan éljek ennyi szemét ember között-mellett?

24 éves lány vagyok és baromira elegem van az emberekből. Kezdjük a szüleimmel. Anyám egy idegbeteg zsarnok, apám egy menthetetlen alkoholista, aki agresszív is, de még az a jó, hogy külön lakom tőle. Tesómmal kijövök.

Barátaim, barátnőim nincsenek, mindenkiben csalódtam, átvertek. Azt vettem észre, az emberek irigyek, kibeszélnek, kétszínűek, pletykásak, egyszerüen nem találok egy normális embert a környezetemben! Én sem vagyok egy szent, de nem bántok senkit, próbálok normális lenni és nem használok ki másokat.

Van párom, szeretjük egymást,de a kapcsolatunk egyéb okok miatt nem teljesedhet ki már évek óta. Szóval abban sem vagyok boldog, de nem szakítunk, mert szeretjük egymást.

Munkám csak részmunkaidős van, szóval pénzem sincs hogy elmenjek innen (egy lepra kis faluban élek, ahol mindenki csak a másik magánügyeivel foglalkozik).

Nem akarom, hogy hosszú legyen, de egyszerüen nem vagyok boldog, utálom anyámat, apámat, az embereket, a fél ismerősöket és nem azért mert elzárkózom hanem mert rájövök arra hogy milyenek az emberek. Nem szeretek már újabban senkivel beszélgetni se, max. nagyon általános dolgokról.

Így kell élni az életemet ezután?