Honnan tudhatjuk, hogy a megfelelő ember mellett vagyunk?

Legbelül érzed, és nincsenek komoly kételyeid.

Ahogy már előttem is írták.

Nincs benned kétely és fel sem merül ilyen kérdés benned.

A férjem előtt két komolyabb kapcsolatom volt, mindkettő el is jegyzett, több évig együtt voltunk, mégis felmerültek bennem hasonló gondolatok, ráadásul néha jó volt kicsit egyedül lenni, "kipihenni" magam, önmagam lenni.

Mióta a férjemmel vagyok, az elmúlt évek alatt soha, egyetlen egyszer nem fordult meg a fejemben a kérdés, hogy jól döntöttem-e.

Pedig mint mindenütt, nálunk is előfordulnak konfliktusok, viták, de még a legnagyobb dühömben is csak szeretettel tudok rá gondolni.

Ha valaki túl sokat agyal, olyankor is érezhet kételyeket, amikor nem kellene, nincs oka rá. Rengeteg kapcsolatot megmérgez a folytonos agyalás, a hatalmas rémület, mikor rájövünk, hogy a szexuális vágy, a szerelem érzése hullámzó dolog: vannak pillanatok, mikor majd megveszünk a másikért, néha pedig jó egyszerűen a csönd és az egyedüllét. Ez nem azt jelenti, hogy nincs meg a szeretet/szerelem, csupán azt, hogy az ember képtelen fenntartani ezt az érzésd állandóan és 100%-on.

Ha szeretitek egymást, hasonló az életritmusotok, összeegyeztethető a jövőképetek, jól működik a kommunikáció köztetek, a legfontosabb dolgokról egy véleményen vagytok (mint gyerek, pénz, hűség, egyebek), akkor nagy gond nem lehet. Persze az ilyen esetekben is simán el lehet hidegülni egymástól, de ez a ti felelősségetek. Egy-egy közös borozgatós-beszélgetős este simán belefér bármilyen kapcsolatba és napirendbe, mégis közelebb hoz titeket egymáshoz.

Az eltávolodás olyasmi, amit érdemes még csírájában elfolytani, mert minél nagyobbra nő a szakadék, annál nehezebb lesz áthidalni. Ha minderre képesek vagytok, akkor "ő az", neki pedig te vagy az. :)

A jó házasság nagyrészt a jó választáson múlik, és ha meggyőződtél róla, hogy jó választás volt, ésszel és szívvel egyaránt, akkor altasd el a kételyeket, és közös erővel dolgozzatok a kapcsolatotokon.