Honnan tudhatjuk, hogy a megfelelő ember mellett vagyunk?

ha legalább annyi objektív mint amennyi szubjektív érvet fel tudsz sorolni mellette.

én onnan éreztem, hogy el tudtam képzelni magunkat családként. láttam magamban, hogy hogyan viszonyul majd a leendő gyerekünkhöz, hozzám.

vagy pl megnéztem hogy mások hogyan viselkednek a kapcsolataikban. rájöttem, hogy nekem senki más nem kéne, csak ő, mert ő adja meg nekem azt, amitől boldog leszek.

mondjuk én pont ezért nem szeretnék esküvőt, mert félnék, hogy utána minden megváltozna.

11. Elég szomorú is lenne, ha csak addig tudnátok fenntartani a jó kapcsolatot, amíg nem vagytok jogilag is elköteleződve. Az ilyen esetekben helytálló inkább a házasságellenesek legfőbb szlogenje: "az csak egy papír".

Ha valaki ezt konkrétan NEM MERI meglépni, ott valószínűleg mégsincs meg az 'ősbizalom'. Magamban, a páromban, a kapcsolatunkban. (a potenciális lepontozóknak és fujjolóknak: más az, ha valaki azzal indokolja, hogy nem házasodik, hogy egyszerűen nincs szükségük rá Érthető. "Félek a házasságtól" - ez nem érthető.)

Én mindig azt mondom, hogy a kapcsolat jövőjét nem a gyűrű, a papír befolyásolja, hanem a két fél viselkedése. (mivel jobb/rosszabb egy papír nélküli élettársi viszony gyerekekkel, közös házzal, közös kasszával, érzelmekkel, emlékekkel, mint az, ahol mindez hivatalossá van téve? Jogi hercehurca nélkül akkor sem igazán lehet megoldani, ha papír konkrétan nincs)

Felesleges rákenni a házasság intézményére azt a rengeteg rossz kapcsolatot, ami körülvesz minket, hisz minden azon a két emberen múlik, aki a kapcsolatot alakítja. Nem az anyóson, nem a kormányon, nem a munkanélküliségen, hanem az elköteleződésen és a folytonos munkán, amit a kapcsolatba fektet MINDKÉT FÉL EGYFORMÁN.

(a kérdésre már válaszoltam. 9. )