Sokaknál miért olyan fontos a házasság még mindig?

Számomra mint férfi, fontos dolog lenne az esküvő, tény hogy nem biztosíték az örökké tartó kapcsolatra, de egy jelzés mindkét fél részéről a másik iránt, hogy hosszú távon is elfogadja mint párját. És nekem fontos hogy egyszer családom legyen.

Most attól hogy jövünk hasra ütésből vett számokkal, meg azzal hogy a "láv" nem tart örökké, hát kit érdekel? Ennyi erővel senki ne keressen párt, meg ne legyen együtt, mert úgy sem tart örökké a "láv".

Sőt, dögöljön meg mindenki mert úgy sem élünk örökké, akkor nem mindegy?

Az én anyámék meg 40 éve élnek boldog házasságban, a mai napig szeretik egymást, kitartanak egymás mellett jóban-rosszban. Sőt, a családban nem is nagyon akad válás, vagy rossz házasság.

Na, de ettől még az mi házasságunk sikerülhetett volna jól is, rosszul is. Jól sikerült.

Hogy miért fontos? Mert olyan embert választottam, akivel tényleg osztozni akarok az életem minden területén, úgy mint érzelmileg, jogilag, anyagilag. Tehát az érzelmi közösségen túl az élet többi területén is közösséget akartunk vállalni és hivatalosan is egymás hozzátartozói szerettünk volna lenni.

Persze van egy érzelmi töltete is van a számunkra egy ilyen döntésnek, de ezt ki így érzi, ki úgy.

Nem tudom megindokolni, én ilyen kis romantikus, hagyományőrző lányka vagyok, aki kiskorától kezdve az esküvőjéről álmodozik. Nekem igenis fontos, hogy egy férfi ilyen jellegű elköteleződéssel is bizonyítsa nekem, hogy nem csak átmeneti állapot vagyok az életében, hanem egy végső elhatározás, egy végső állomás, akivel aztán tényleg családot alapíthat és minden szempontból összekötheti az életét.

Az nem riaszt vissza, hogy sokaknak nem működik. Most csak azért, mert sokan először megbuknak az autóvizsgán, én se induljak neki? Az, hogy más ember mit kezd az életével, az engem őszintén szólva hidegen hagy, ezért számomra az a 3/4 (vagy 50%, vagy akárhány válás) teljesen érdektelen információ. Nekik nem jött össze. Nekem attól még sikerülhet.

Amúgy igazán működőképes házasság szerintem könnyen összehozható, ha két ember különben is közös véleményen van, hasonló elképzelésekkel a világról és emberként is szeretik egymást, nem csak a szex és a szerinted amúgy is elmúló szerelem tartja össze őket. Mert ha az előbbiek megvannak, akkor az után is kellemes társai lesznek egymásnak, miután elmúlik a lángoló szerelem és esetleg csökken az intimitás is. A szerelem elmúlása nem hozza szükségszerűen a problémák megjelenését is.

Persze, ezt most lehet, csak azért mondom így mert fiatal vagyok és naiv, aki romantikus regényekben éli fél életét, de őszintén remélem, hogy inkább ez marad meg, mint az a fajta cinizmus, amit te élsz át.

22/l

Egyetértek az utolsó előttivel, én is romantikus típus vagyok, nekem szükségem van erre. Most 60 évesen is legyek csak a barátnője a páromnak? :D Nekem az olyan snassz...

Egyébként nem bántásból mondom, én megértem, hogy vannak akik fölöslegesnek tartják. Nem szólom le őket. Egyszerűen nem jönnék össze olyannal, akiről tudom, hogy így gondolkozik, mivel én nem mondanék le a házasságról, ráerőltetni meg senkire nem lehet.

De a te indoklásod tényleg idiótának gondolom, aki ezzel érvel, annak azért nem tudom megérteni vagy elfogadni. Minek élsz, ha úgyis meghalsz egyszer? :D

De szerintem a lényeg, hogy hadd döntse már el mindenki magának, hogy neki kell-e a házasság, vagy nem.

20/L

Nekem fontos, és mondhat bárki, bármit, aki kimondta az igent már, az igen is érezte a súlyát! Megkérdezhetsz mást is. A papír dumát általában csak a sosem volt házasok nyomják...

Ennek ellenére bármi elromolhat, egy házasság is. De a házasság nemcsak love story, hanem jogi kategória is, ami megint nem mindegy!

6: Ezt szerintem nekem írtad, de nem találom a hozzászólásomat sehol.

Nem volt semmilyen esetem, és nem is nagyon ismerek házas embereket, sőt, még esküvőn se voltam életemben, annyira nincs az ismerőseim, rokonaim között házas.

Inkább szakmai infókból írtam ezeket.

Igen, több, mint 10 éve foglalkozom az általad felsorolt sorskorrekciós technikákkal.

A szerelmi kapcsolatra alkalmas emberek jelleme nagyjából-egészében ellentétes egy házasságban élő/arra vágyó ember jellemével, ahogy látom. A házasságot az érzelmileg éretlen emberek menekülési útjának látom. Amit Csernus A-betűnek mond. Nem házasságra törekvő szerelmi kapcsolatban pedig H-betű a jellemző.

6: Meg a házasságot a tulajdonviszonyok rendezésére találták ki, tehát ma az már tök fölösleges annak, aki szerelemből van együtt valakivel. De ha mégis ragaszkodik valaki a házassághoz, akkor annak birtoklási okai szoktak lenni vagy számítás.

Nekem eszembe nem jutna összeházasodni a kedvesemmel, mert a saját lábamon szeretek állni életvitelileg, és nem akarok fedezékbe kerülni az élet vihara elől etéren sem. :)

Talán ha megöregszem, máshogy fogom érezni.:)