Ma összevesztünk a férjemmel. Ti mit tettetek volna? Kiálltok az igazatokért, vagy engedtek a békesség kedvéért?

Odaadtam volna a férjnek az utalványt, hogy költse el belátása szerint, én pedig odaálltam volna a pénztárhoz a könyvvel és megveszem magamnak bankkártyával, vagy készpénzzel. Legközelebb pedig én is a gyereknek vennék ajándékot, amikor a férjnek van szülinapja/névnapja. Egyébként otthon meg is beszéltem volna vele a dolgot, hogy ezt mégis hogy gondolta, és minek vesz nekem ajándékot, ha nem jó szívvel teszi, és inkább a gyerekünknek adná... Ha valami olyat válaszolna, ami nekem nem szimpatikus, illetve a nézőpontja később sem változna és úgy gondolná, mindenemet a gyereknek kell adnom, és nekem nincs jogom egy könyv elolvasásához, amit ajándékba kapok úgymond, akkor komolyan elgondolkodnék a kapcsolatunkon.

Tudom milyen jó érzés meglátni valamit amiről biztos tudjuk hogy a gyerekünk nagyon örülne neki. Gondolom ez az érzés írt felül benne néhány dolgot. Mivel ilyen ajándékot adott neked, tudja hogy szereted a könyveket. Ezért nem volt szép megakadályozni téged a megfelelő könyv megtalálásában. Különben olyan ez az egész mint a mese ahol a lány "hozott is ajándékot és nem is..."

A szülinapomra én is ezt kaptam a férjemtől. A könyvesboltban válogattam, találtam egy mesekönyvet a lányomnak. Mondta a férjem, hogy nem ez most az én ünnepem, megvehetjük a lányunknak, de nem abból a pénzből, azt kizárólag magamra költsem.

Amúgy most attól függetlenül, hogy kinek van igaza, jó nagy marhák vagytok mindketten, hogy ezen vesztetek össze.

Tényleg nem akarok a harcos feminista szerepében tetszelegni, mert én is voltam már olyan helyzetben amikor megbántottak és mégsem adtam hangot ennek és nem álltam ki magamért.Valószínűleg azok a válaszadók is voltak már ilyen helyzetben, hogy nem úgy cselekedtek ahogy a szívük diktálta volna akik a legvérmesebben írják, hogy ezt...meg azt...csináltak volna ilyen helyzetben. Csak hát nem mindig csináljuk. De azt mondom Neked is meg magamnak is meg a többi Hozzászólónak is, hogy ne csak mondjuk, ne csak osszuk egymásnak az észt, hanem tényleg éljünk úgy, hogy békességben legyünk magunkkal. Mert ilyenkor ha behódolunk akkor magunkat okoljuk. (Milyen gyenge vagyok). Ha belemegyünk a vitába, elsárkányosodunk (megint magunkat a másikat, a világot okoljuk, hogy ide jutottam). Szóval ki tudja, hogy mi a jó megoldás. Az a jó megoldás, ha a konfliktust úgy oldjuk meg hogy nem marad utána rossz érzésünk. Ugye milyen jól osztom az észt én is???? :-D

Mi lett veletek és a könyvvel kérdező?