Ma összevesztünk a férjemmel. Ti mit tettetek volna? Kiálltok az igazatokért, vagy engedtek a békesség kedvéért?

Mindenképpen leülnék vele beszélgetni, hogy ezt miként gondolta? Elmondanám neki , hogy legközelebb mielőtt önzőnek kiált ki gondolja végig az egészet , és ebben az esetben pontosan az ő hozzáállása volt az önző.Ugyanis ha önzetlenül adta volna neked az utalványt akkor még álmában sem jutna ilyen eszébe, hogy a lányodnak vegyetek rajta könyvet. Elképzelhető , hogy ő erre azt válaszolná, hogy miért lenne ő önző, hiszen nem saját magának szánta hanem a lányotoknak. Erre én azt válaszolnám, hogy a másik "számlájára" (utalványára) "jótékonykodni" , eléggé önző dolog.Ha annyira önzetlen lenne akkor eszébe nem jutna ilyen , hanem a saját pénzén megveszi.Kifejezném azt , hogy ez a megnyilvánulása kimondottan sértő a számomra, mert ez olyan mintha én egyáltalán nem is számítanék neki az ajándékozás terén.

Tetszett amit a "2"-es írt a "Kis vakondos" .:))

Nem csodálom, hogy rosszul esett neked, amit történt. A férjednek nem volt igaza, és legfőképpen semmi joga nem volt önzőnek nevezni téged azért, amiért a tőle kapott utalványból magadnak szerettél volna valamit választani.

Ha velem történt volna ilyen, biztosan nem engedtem volna a békesség kedvéért, de őszintén szólva engem annyira megbántott volna azzal, hogy önzőnek nevez, hogy - minden veszekedés vagy szemrehányás nélkül - ott a könyvesboltban odaadtam volna a kezébe a tőle kapott ajándékutalványt, és mondtam volna, hogy még egyszer köszönöm, hogy nekem ajándékozta karácsonykor, mert szeretett volna nekem örömet szerezni, de ha időközben átértékelte magában a dolgot, akkor egész nyugodtan költse el a saját legjobb belátása szerint, mert a történtek után nekem már úgysem nem tudna vele örömet szerezni, mert ha bármit vennék belőle, nem tudnék neki tiszta szívből örülni, mert mindig arra emélkeztetne, amit mondott.

A férjed egyébként utólag sem kért bocsánatot tőled azért, amit igazságtalanul a fejedhez vágott?