Megtartottam a lánykori nevem. Tényleg olyan nagy probléma?

Maximálisan egyetértek a döntéseddel. Normális XXI. századi, kulturált módon jártál el, elég szomorú, hogy nem mindenki tesz így.

Sötét középkori csökevény az szokás, hogy a saját nevedet felejtsd el a házasság után, többé nem vagy önálló személy, csak valakinek a felesége.

Szerintem baromira hülyén is néz ki, hogy egy nőnek férfineve van egy -né toldalékkal.

Azonkívül egy csomó felesleges plusz költséggel és vesződséggel, utánajárással is jár, ha megváltoztatod a nevedet, mert az összes okmányodat ki kell cserélni, az összes helyen át kell íratni.

Nemrég volt a Feminfon egy jó cikk a témában:

[link]

Ha később fel akarod venni, azt is el lehet intézni.

De.a.házasság már rég óta nem a rangról és nem a névről szól.

Ezt a régi neveltetésű emberek nem, vagy nehezen értik meg. Ezért ne nehezteljenek rád és te se rájuk. Nekik ez teljesen mást jelentett, mint ma.

Ha zavarna, a párommal megbeszélném és kérném ő rendezze ezt le a szüleivel. Vele szemben megértőek lesznek.

Én részben felvettem a férjem nevét, mert nekem így felelt meg. Te nem vetted fel, mert neked így felelt meg.

A közös vonás ebben, hogy mindketten aszerint cselekedtünk, ahogy nekünk megfelelt. Én nem kértem ki az anyósék véleményét sem előre, sem utólag, mert mi közük hozzá? Ki viseli a nevet?

Pl. eszemben sem lett volt Férj teljes neve + né lenni, pedig a férjem ezt szerette volna. Ugyanakkor mégis akartam viselni, így maradt a hosszabb: Férj vezetékneve + né és az én teljes nevem.

"Isten is így rendelte el, hogy az asszony elhagyja a családját... és lesznek ketten egy testté :)"

Bocsi, de a Biblia szerint a férfi hagyja el apját és anyát, hogy feleségével egy egészet alkothassanak. Csak a pontosság kedvéért.

Egyébként egy embernek van erről joga dönteni: annak aki viseli a nevet.