Együtt maradjak egy ilyen teszetosza, életképtelen, fura emberrel?

Megpróbálom röviden leírni a lényeget, bár annyit tudnék írni, hogy estig írhatnám..Nem vagyunk házasok, viszont együtt élünk már 2 éve lassan, és van egy 9 hós babánk.

Szóval. A párom egyáltalán nem mondható férfinek, mert egyáltalán nem viselkedik úgy. Az agyamra megy azzal, amiket csinál. Konkrét példák, hogy érthető legyen:

-állandóan mondja, hogy kéne másodállást keresnie, mert alig jövünk ki hó végére, de ezt másfél éve (!) mondja, de nem jutunk egyről a kettőre, mert tenni nem tesz semmit, ha meg jönne lehetőség, egyszerűen csak hagyja. Ebből kifolyólag esélyt sem látok, hogy Édesanyámtól valaha különköltözzünk 3-man

-mindig panaszkodik, hogy nő a hasa, meg "le van eresztve", elfogytak az izmai, de tenni nem képes érte (nem érdekel a külsője, hanem a nyavajgása zavar, hogy 2 naponta nekem panaszkodik, de nem képes megmozdulni..)

-tegnap este pl. etette fürdetés után a gyereket , mondom magamban gyorsan megfürdök a gyerek vizében, amíg nem hűl ki teljesen, befutottam, levetkőztem, lépnél bele a kádba, erre kiabál, hogy én mit csinálok? Mondom, fürdenék. Erre, hogy MIÉRT, legalább a gyerek rugdalozóját vinném oda, vagy valami ( de ezt a lehető legflegmább hangsúllyal, plusz lecseszően..a nappaliba etette a gyereket, annyi lett volna a feladat, hogy végzett az etetéssel, kezébe kapja a babát, lép 5öt!!!!! és ott az az istenverte rugi, tehát ez úgymond NEM FELADAT, de ő még ebből is problémát csinált, hogy én nem vagyok képes ebben SEGÍTENI..(végül rájött, hogy azért ez gáz, és sikeresen megoldotta ezt az akadályt)

-nem érti meg, hogy a Baba még pici, jobban fel kell öltöztetni, mint saját magát, plusz ő nem mozog , hanem cipelve van, és emiatt nem lesz annyira melege pl. sétáltatásnál. Fél óráig megy a vita azon, hogy szerinte "nem kell ennyi ruha a gyerekre"

-azt sem fogja fel, ha azt mondom: álmos, le kéne rakni. Nem, szerinte MINEK??? Nem álmos, felesleges lerakni..( közbe már sír, dörzsöli a szemét,minden baja van)

-ha megkérem, hogy etesse meg, mert más dolgom van, nem hiszitek el, de MINDIG rávágja hogy BIZTOS NEM ÉHES MÉG MINEK KELL ETETNI??? Ezen is vagy megy a vita 10-15 percig, majd érdekes módon beigazolódik, hogy tényleg éhes volt

-ha mondom neki, hogy figyi, el kéne menni a Teszkóba (5-kor pl.), akkor elkezdi mondani, hogy minek, mit akarok már megint, hát vásárolni, akkor este 6 lesz , mire el tudunk indulni, ugyanis akárhova megyünk, MINDEN ALKALOMMAL( komolyan!!!) 3-szor kell szólnom hogy akkor induljunk légyszíves..és 3-adszorra feltápászkodik, ahol épp van, 15 perc alatt felöltözik (ezalatt csak a cipőt, a pulcsit, és a kabátot értem!!!), majd nagy nehezen sikerül elindulni akárhova is 1 óra kérlelés után...

Bocsi, lehet, hogy hosszú lett, köszi aki elolvasta, és válaszol.

Szerintetek érdemes alapoznom egy ilyenre? Vagy inkább egyedül , nyugalomban a Babával, kezdjek új életet?