Házasságban fő az őszinteség. Biztos?

amikor én azt mondom, hogy nézd már cica, megint híztam fenékre, akkor ő ránéz, megfogdossa, és egy puszi kíséretében közli, hogy valóban :D

ebben mi a nehéz?

Ha én ezt mondom a páromnak, akkor ő simán azt mondja rá, hogy "igen, kicsim, tényleg felszedtél egy kicsit, de engem nem zavar, én ugyanannyira szeretlek így is, és csak akkor add le, ha téged zavar, ne miattam."

Elhangzott ez a mondat, és szerintem aki ezen megsértődik, azzal valami nagyon nincs rendben

Lehet le leszek pontozva, de akkor hazudnek, ha azt mondanám szoktam hazudni..mert nem

Tény hogy volt már ilyen, de olyan esetben,amikor a meglepetést elrontottam volna pl..más esetben nm elfogadhatő nálam

Ha azt mondaná felszedtem, akkor ha látja akkor valószínűleg igaz.. És azt mondanam, tényleg..

Vagy ráállnék a mérlegre, ha nem vettem volna észre, és azt mondanám, ha tenyleg, hogy valőban..

Ah megkerdezem,mhogy zavarja-e

Akkor nem azt mondja ronda vagyok.. Hanem max annyit, hogy neki jobban tetszem vékonyabban..

És ez az igazság.. Mert időben jelzi, nem 10 kg után..

És aki ennyiből kiszeret a másikból, az nm is szerti.. Mégis tudhatom, hogy figyeljek, mert neki teltebben kevésbé tetszem

Ez csak egy példa.. Mindent lehet értelmesen közölni, a kínos kérdeseket is.

A békesség kedvéért hazudni egyet jelent azzal, hogy a szőnyeg alá seperd a koszt, de a végén ki fog puposodni az mind...

Jah és magam sem vagyok hülye, olyat nem kerdezek meg, akire nem akarom hallani a választ.

Az őszinte házasságban fő az őszinteség. A házasságban nem.

A házasság már alapból egy álca. Az emberek a biztonság kedvéért házasodnak össze. Ha én biztos vagyok benne hogy szeretlek, és veled akarom leélni az életem, miért vegyelek el??? mert... (innen mindenki befejezheti magának a választ)

Amúgy olyanok írjanak már "kapcsolatról" meg "házasságról" akik legalább 10 éves periódust tudhatnak maguk mögött.

A 3-4-5 éve élünk együtt rózsaszín ködfelhő még messze nem tartozik ide.

Nem tudom másnál hogy van, de én nem tudnék házasságban élni olyannal, akinek hazudnom kell, hogy nyugi legyen, mert úristen megsértődik. Én őszinte vagyok, és ezt elvárom a férjemtől is. Ő is ilyen. Mi soha nem hazudtunk egymásnak eddig, és nem is fogjuk elkezdeni mert nincs értelme. Magunkat adtuk a kapcsolatba, és a házasságba is 100%-ig.

Mondok példákat: az alap, hogy nem csaljuk meg egymást, mindent tudunk egymásról mert beszélgetünk a nap végén, amikor mindketten végeztünk a munkában.

Mindig tudjuk ki kivel találkozik, legyen az férfi, nő, barát, ismerős, munkatárs.

Vagy ha pl a férjemet a munkahelyén meglátogatja egy haverja előre megbeszélés nélkül akkor még aznap elmeséli.

Aztán az apróságokban is őszinték vagyunk egymással: mint pl én diétázom egy ideje, és őszintén megmondta a férjem, hogy szerinte kicsivel többet kellene ennem, és többet mozognom. Ezen igyekszem javítani is, mert a mozgás még valóban kevés. És igen, én kérdeztem azért, mert őszinte választ vártam.

Vagy pl lábdezodor használatára én kértem őt, mert izzadós a lába (ahogy nekem is, de én alapból használok) és egyikünk sem sértődik meg, a kényes kérdéseken sem.

A békesség kedvéért sem hazudunk. Simán rászólok a férjemre, ha nem dobta ki maga után a szemetet, vagy ő rám, amikor valamit elfelejtek. Ezt nem ordítozós, ajtócsapkodós hangnemben kell elképzelni, hanem normálisban.

Más embereknél, akikkel más kapcsolatban vagyok, ha úgy alakul, megtartom a valódi véleményemet egy adott kérdésben. Pl amikor a sógornőm megkérdezi hogy az épp aktuális pasija helyes e. Mivel nem egyezik az ízlésünk, ezért csak azt mondom aranyos, vagy azt, hogy nem az esetem, és ezzel le is zárom a témát. Nem fejtem ki, hogy nekem egyáltalán nem tetszik, mert minek? Ez egy teljesen más jellegű kapcsolat, mint a férjemmel akivel együtt élek. És nincs semmi okom megbántai, szóval nem lombozom le feleslegesen.

Régebbi barátnőimnél is csak ezeket a válaszokat mondom ugyanennél a kérdésnél. És gyakorlatilag ez sem hazugság, mert tényleg nem az esetem egyik lány barátja sem. Bár jó ideje csak 1-nek van párja.

Ha ismerős, vagy rokon a magánéletünkről érdeklődik: pl mikor lesz gyerek és hasonlók, akkor megmondom hogy magánügy. Ezért bunkózott már le ismerősöm, de leszarom:)

Csak mert te nem tudod elképzelni, vagy csak mert a te házasságodban hazugságok vannak, attól még létezik őszinte házasság, csak kevés.

Mi 26 éve vagyunk házasok és NEM, nem hazudunk egymásnak.

Az elözö provokatív kérdés esetében is közölte velem a párom, hogy tényleg felszedtem valamennyit, de öt nem zavarja, mert nem sok.

Ha engem zavar, akkor kezdjek valamit ellene, de miatt nem kell.

De egyébként is mindent megbeszélünk, ha nem azonos a véleményünk, azt is el tudjuk fogadni, ha marad is eltérö. Akkor meg minek hazudni?