Házasságban fő az őszinteség. Biztos?

Igaz, házasok nem vagyunk, de 5 éve vagyunk együtt, abból 4 éve együtt is élünk, és soha nem hazudunk egymásnak semmiben, mert vagyunk annyira intelligensek mindketten, hogy megbirkózzunk az igazsággal. Apró dolgokban meg tényleg értelmetlen hazudni annak az embernek, aki a társam és legjobb barátom is.

Lehet lepontozni, de igen, létezik ilyen is.

Persze hogy hazudunk.

Házasodni azzal házasodunk akivel a leginkább passzolnak azok a dolgok amik a mindennapi élet/élés szempontjából fontosak.

De természetesen nem minden stimmel és a maradékot azt másokkal éljük meg(szeretők).

Tehát mondhatjuk azt hogy folyamatosan hazugságban élünk.

Aki effektíve nem fekszik le más emberrel "csak" flörtöl, az is hazugságban él.

Nem gondolod, hogy ez azért van, mert gyerekkorunk óta arra kondicionálnak minket, hogy hazudjunk? Nézd meg most a karácsonyi ajándékos válaszokat. Szemét az, aki megmondja, hogy nem tetszik, amit kapott. Én pl. szeretném, ha olyat tudnék másnak adni, aminek valóban örül, mert fontos nekem. Ne csak játsszon el egy nagy meglepődést, mert a nagyi azt mondta, így illik.

Mellesleg olvastam erről még nagyon rég egy cikket, abban arról volt szó, hogy tegyük fel, elmész egy rokonhoz látogatóba. Megkínál mondjuk almalével és narancslével. Neked otthon azt tanították, hogy ILLIK elfogadni, bár egyiket sem szereted, és a savadnak sem jó, azt mondod, legyen alma. Onnantól a házigazda megjegyzi, hogy szereted az almát, és mindig lesz, ha mész hozzá, kérdezés nélkül önteni fogja. A végén a tököd tele lesz vele, a házigazda pedig csak néz, hogy "de hát szereted az almalét".

Az ILLIK egy társadalmilag elfogadott hazugság. A lányokat még inkább arra nevelik, hogy ne mutassák ki a nemtetszésüket. Ezért lehet a "jól áll ez a ruha" kérdésre a "nem" válasz a szemükben bunkóság. Mert ők azt hiszik, a fiúknak is azt mondták, mindig mindenkivel kedvesnek kell lenni, hogy elfogadjanak és szeressenek.

oké, nem vagyunk házasok, és még csak 4 éve vagyunk együtt, ezért lehet később más lenne a véleményem a témában, de most ez.

aki a pénzkölcsönadást írta, na nekem ez pont egy olyan pont, ami rohadtul fájna, ha kiderülne, hogy a párom a tudtom nélkül ad másnak pénzt kölcsönbe. adjon, de tudjak róla. pénzügyekben szerintem a maximális őszinteség a jó.

amúgy nem vagyok radikálisan őszinteség párti, de nem emlékszem, hogy hazudtam volna bármikor bármiről neki. oké, ajándékok kapcsán szoktam, az nem tudom mennyire számít ide. igazából nem azt mondom, hogy nem értem meg, ha valaki kisebb dolgokban hazudik, hanem azt, hogy nem tudok elképzelni szitut, amikor szükség lenne rá és nem lenne olyan horderejű, hogy az már a nem elfogadható kategória.