Párotok félrelépését hogyan dolgoztátok fel? Mennyi időbe telt?

Fontos tudni, hogy ha valaki nem szakít megcsalás után, az nem társfüggő vagy hülye, hanem többnyire külső oka van a döntésének:

-társadalmi nyomás (holtomiglan holtodiglan)

-anyagi függőség a másiktól

-félelem (ha elhagysz, öngyilkos leszek/megöllek)

-kevés önbizalom

-önmagunk hibáztatása (nem adtam meg neki mindent, azért megy máshoz)

-a család mindenáron való összetartása

-az a tévhit, hogy a megcsalás sajnos a kapcsolat velejárója

Ezek nagy része a neveltetésük miatt főleg nőkre jellemző, mert a társadalom tőlük máig is jobban elvárja a félrelépés tolerálását, mint a férfiaktól.

DE! Van olyan is, hogy valaki átgondolja, és azután szabad akaratából úgy dönt, hogy nem szakít, mert neki így a legjobb. A fenti kommentelő szerintem ebbe a csoportba tartozik, és szíve joga eldönteni, hogy hogyan éli az életét. (Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy ha valaki az előbb felsorolt okok miatt marad, azt hibáztatni kellene.)

Egy mondat ezért nagyon bántja a szememet:

"Középkorú embereknél kapuzárási pánik is felléphet.. "

Kapuzárási pánik nem létezik (mint ahogy kapuzárás sem). Ez egy tudományosan nem bizonyított álpszichológiai elmélet, amit a középkorú férfiak kapóra jött, és előszeretettel hangoztatják, ha meg kell indokolni a félrelépésüket. (lásd még : "a férfi természeténél fogva poligám" )

Ez egy nagyon nehéz pálya. Férfi vagyok és én csaltam. Sokan nem merik kimondani az igazságot. A csalás a szerelem vége. Nem csak a szexualitás van ebben, de a nagyobb része az, mert hiba a család, a gyerek , a ház....., ha önmagadért nem szeretnek, akkor nincs meg a legnagyobb éltető erő a szerelem. Ez az elindulás oka mindkét nemnél. Az igazi mellől nem mozdul el senki. A visszafogadás vagy a válás mellőzése a gazdasági és családi kötődések miatt történik, de örök seb marad és már semmi nem lesz a régi. Ez csak áltatás és időzített bomba. Nem biztos, hogy robbanni is fog, de a tudatban örökre ott marad és az együtt töltött további idő mindenképpen valamilyen szintű társas magányt, szélsőséges esetben akár utálatot is hozhat. A családra és más mindenre való hivatkozás valójában a félelem vezérelte szöveg. Mert elmenni is félünk, de a maradás nem igazi vágy hanem a veszteségtől való félelem. Mit szól a gyerek, a szomszéd , a munkatárs. Hol fogok lakni? Két szék között az asztal alatt?? Ha a szerelmet választom, a szerelmem hű lesz hozzám? Hát Ő az igazi?

A feldolgozás is így mehet. Vajon megcsal megint? Ha én szeretem, ő is szeretni fog ismét? Mennyire? A töredék szerelem és szeretet örökké fáj. A fájdalom megszokható és ha nincs jobb alternatíva, viselhető.

Hogy mikorra lehet feldolgozni? Talán soha. Ha Neked ő volt az igazi, akiről ezt el se tudtad képzelni, soha nem térsz napirendre felette. Ha viszont sikeres lesz a belenyugvás, akkor keresd meg azt, aki kizárólag neked született ezen a Földön. Belőle csak 1 van és nagyon nehéz meglelni

Lassan 1 éve, hogy lebukott, hogy megcsalt. Még nem sikerült feldolgoznom, hogy az az ember, akiben feltétel nélkül megbíztam, akit a társamnak, barátomnak hittem, teljesen tudatosan a képembe hazudva vert át.

Gyerekünk is van, több éve házasok vagyunk. Én mégis tudtam, hogy soha többet nem tudok hinni neki, bízni benne, így pedig nincsen értelme az egésznek, nem akarok így élni. De még ma sem vagyok túl rajta.

38as, pedig könnyebb túllépni rajta, mint gondolnád. Minek sírsz utána, minek bánt még?

Ő nem az az ember, akinek gondoltad, és megismerted. Félreismerted. És ez a te hibàd is. Gondolj csak bele. Ő a kapcsolatotok alatt is vidáman kufircolt más nővel, és most is vidáman kufircol más nővel. Amíg a másik nőhöz ment soha, egy percig sem jutottál eszébe? Dehogynem, csak akkor éppe fontosabb volt számára a hölgy és a nemesebbik fele.

Ha igazán szeretett volna, akkor ezt nem tudta volna megtenni veled. Vagy ha mégis, akkor előbb ott hagy téged, és utána megy a másik nőhöz.

Egy ilyen után pedig felesleges sírni, több évet vesztegetni egy ilyene az életedből.