Házasságban élek, egy ajándékozási szerződés csak két év múlva teljesül. A kapcsolat viszont nem működik, ezt meg is beszéltük, azt is, hogy ismerkedhetünk másokkal. Szerintetek sikerülhet így?

A "holnap költöznék, ha megjelenne az igazi" nem feltétlenül szó szerint értendő, bár a hosszas randizgatást (egy év? ehhez időmilliomosnak kell lenni) valóban időhúzásnak tartom.

Nekem nem kell sehova menni, mert van lakásom, amiben lakom, egyszerűen nem azzal az emberrel, akivel mély érzelmi kapcsolatban vagyok.

És nem "keresek", azaz nem vadászok, szerintem a keresés a férfi dolga, ebben régimódi vagyok. Az, hogy rajta vagyok egy társkeresőn, annyit jelent, hogy engem megtalálnak.

Az nekem ugyanolyan neccesnek tűnik, hogy élek valakivel, de közben mással találkozgatok, mint másoknak az, hogy akár pár hónap után összeköltözés legyen.

Más is kiírta, hogy egyik kapcsolatból lépne a másikba? Hát, szerintem vagyunk egy páran a világon :D

Ugyanis nem mindenki szeret egyedül élni, én például nagyon nem, igénylem a társaságot. Lehetőleg nem barátnőét, szülőét, nagyszülőét, hanem egy ellentétes nemű valakiét, akivel megoszthatom magam.

Nem tudom, miért olyan ördögtől való dolog ez.

Az "egy kapcsolat után várni kellene, feldolgozni" stb., meg olyankor érvényes, amikor feldolgozatlan lelki történések vannak, ilyesmi itt nem áll fönn, nincs mit morfondírozni, hogy mit kell tanulságul levonni, blabla.

a kérdésem csak arra vonatkozott, hogy amikor meg kell adni, mi a családi állapotom, mit adjak meg, mert se elriasztani, se átverni nem akarok senkit.