Titeket a ferjetek mennyiben segit a takaritasban, az otthoni teendokben, vagy a gyereknevelesben?

Mi csak nemrég lakunk együtt a párommal, és nem is vagyunk házasok, de természetesen így is egy párról van szó és egy lakás rendben tartásáról, tehát:

Az esetek 100%-ban én vagyok az, akit motivál, hogy meg kell látni azt, hogy söpörni kell, felmosni, takarítani, rendet rakni, stb.

És úgy kell noszogatni a páromat, hogy gyere segíts, de nem szokott annyira rinyálni miatta :)

Segít, de én vagyok a mozgatórúgó a dologban.

Amúgy ha rábízom, akkor egyedül kimossa a ruhákat, kiteríti, vagy éppen felporszívózik.

Amit nem szeret, az egyedül a mosogatás. Abszolút nem csinálja, talán évente egyszer, hogy menősködjön picit :D valahogy erre még nem sikerült rávennem.

Amúgy amit meg kell látni és látható, azt meglátja, de egy alapos takarítás nem biztos, hogy eszébe jutna, pl. hogy pakoljunk ki mindent a fürdőszobából vagy polcokról és essünk neki alaposan, ne csak annyit csináljunk ameddig a szem ellát... :)

22N

Nálunk furcsamód nagyon hullámzó. Van úgy, hogy teljesen "elhagyja magát", és napokig nem segít egyáltalán, máskor viszont veszi ki a gyereket a kezemből, és engem elküld aludni, szóval mikor hogy. Azt hiszem, attól függ, hogy milyen munka van épp a munkahelyén, és épp mennyire fáradt, meg attól is, hogy én milyen passzban vagyok.

Nagy átlagban a háztartásban nem segít, csak akkor, ha valami miatt nagyon szalad a lakás (egy hónapban kétszer, háromszor megesik az ilyen). Például ha a nap végére nem jutok el odáig, hogy ki-be pakoljak a mosogatógépbe, és egy nagy főzés után romokban a konyha, én meg még altatok, mesélek, akkor tuti szó nélkül elpakol, míg a gyerekkel vagyok. Illetve nekem szokott kedveskedni. Pl hétvégén én kelek a gyerekekhez, és ha reggel tízig nem jutok el odáig, hogy igyak-e egy kávét, akkor ő mikor felkel, azzal kezd, hogy csinál nekem egyet. Gyerekekkel sokat nem játszik, viszont ha programot szervezek, sosem bújik ki alóla, mindig kísér minket. A nagyot pl mindig ő viszi hétvégén úszni, de korizni is elviszi gyakran. Illetve alapból én látom el este a gyerekeket, de pl ha látja rajtam, hogy elfogyott a türelmem, vagy az átlagnál fáradtabb vagyok, akkor beugrik. Különben az ilyen kérdéseket úgy kéne kiírni - és úgy kéne rájuk válaszolni . hogy van-e gyerek, vagy nincs, otthon van-e a nő, vagy mindkét fél dolgozik, mert minden ettől is függ. (én most két kisgyerekkel itthon vagyok)

Amikor összeköltöztünk, akkor együtt csináltuk. Amikor a gyerekek jöttek, úgy voltam vele, hogy úgyis otthon vagyok, megcsinálom.

Visszamentem dolgozni, már ugyanannyit gályáztam mint ő a munkahelyen, de megszokta, hogy nem csinál semmit, mindenért könyörögni kellett. A gyerekekkel se foglalkozott, nem lehetett rábízni őket, mert szétbarmolták a lakást. Vele több bajom volt, mint a két picivel. Aztán mivel én kerestem jól, ő meg keveset, még a számlákba is azt a kevés jelképes összeget úgy kellett kikönyörögni tőle. A hűtőből csak kifelé pakolt.

Válás lett a vége, csak azt bánom, hogy nem korábban vágtam ki.

Egyébként a férjeknek nem segíteni kellene, mert nem minden egyértelműen a nő feladata.

A gyereknevelés közös, fele-fele kellene hogy legyen.

Otthoni teendőknél meg az számít, hogy kinek van rá jobban kapacitása.