Ti mennyire vagytok liberalisak a gyereknevelesben?

Azért ne keverjük össze a liberális nevelést a "lesz.rom mit csinál a gyerek, csak hagyjon békén" elvvel.

A helyes értékrendet bármilyen módszerrel át lehet adni, kivéve, ha nem foglalkozunk a gyerekkel.

Én úgy fogom nevelni a gyerekemet, ahogy engem neveltek. Voltak szabályok, amiket be kellett tartani, de nem vasszigor és terror volt, de meg voltak szabva a keretek, szerető, normális családban nőttem fel, ahol mindent meg lehetett beszélni.

Nem tudom, ezt hogy hívják :)

Az nagyon nem szimpatikus, ahogyan manapság a legtöbben nevelik a gyereket, semmi szabály, nem szabad rászólni sem, mert sérül a kis lelke. De ezek a gyerekek hogyan fogják megtanulni, hogy mit szabad és mit nem, mi a jó és mi nem? És hogy nem csak ők vannak a világon, és valamennyire alkalmazkodni kell egymáshoz és a környezetünkhöz.

Sokat gondolkoztam, miért van az, hogy a liberális kifejezés szitokszónak számít, de úgy látom, itt fogalomzavar áll fenn. A liberalizmus szerintem zseniális dolog, de amit te leírsz, az nemtörődömség. Ne keverjük :). Az általad említett gyerekek nem azért ilyenek, mert liberálisan lettek nevelve, hanem mert nem foglalkozott velük senki. Ez két teljesen különálló téma. Arról beszélünk, hogyan lesz nevelve egy gyerek, de az ilyeneknél pontosan itt a baj: ők sehogy. Ez nem liberális felfogás!

Mindennapos vita tárgya ez a téma, de pontosan azért, mert sok a félreértés és a konklúziók hibás leszűrése. Ha egy gyerekkel nem foglalkozol eleget, ha nem mutatsz neki példát, nem terelgeted a megfelelő irányba, akkor szerintem marhára mindegy, hogy konzervatív, vagy liberális a felfogásod. Valamiért a konzervatív emberek azt gondolják, hogy az ilyen céltalan gyerekek azért élnek így, mert a hülye liberális szüleik megengedik nekik. Ez nem igaz.

Leszögezem, én még nem mérettem meg, tekintve, hogy csak három hónapos a lányom; jelen pillanatban viszont én a liberális felfogást pártolom. Ez számomra azt jelenti, hogy a gyerekemnek nem akarom megmondani, mit hogyan csináljon, nem akarom a saját képemre formálni, nem akarom én megszabni számára az erkölcsöt. Nem idomítani, hanem tanítani akarom, nem uralkodni felette, hanem példát mutatni neki, nem parancsolni neki, hanem meggyőzni.

Hogy mire jutok vele, azt majd az idő megmondja, de meggyőződésem, hogy ha én magam őszinte, következetes vagyok és mindemellé jó pedagógus is a gyerekemmel szemben, mindemellett nem sajnálom tőle az időt és jó példát mutatok számára, akkor a gyerekem nem lesz céltalan idióta függetlenül attól, hogy most hány évesen mit engedek meg és mit tiltok meg neki.

Az az igazság, hogy nagyon sokféle példát láttam már életemben, és nagyon sokféle végeredményt is. Ismertem olyan szülőt, aki vasszigorral figyelte a gyerek minden lépését, és megszabta, mikor mit szabad és mit nem. Nem is egy ilyet ismertem, és az eredmények skálája igen széles! Volt, aki tényleg borzasztó szoros viszonyban áll a szüleivel mind a mai napig, mert a szigor következetességgel, gondoskodással és odaadással párosult.

Ellenben a legrosszabb végeredményt éppen a nemtörődöm, konzervatív felfogású szülők érték el, mert ők nem adtak, csak követeltek, kritizáltak és kényszerítettek. Pontosan az ő önértékelési zavarral küzdő, szeretetéhes lányaik lettek a legnagyobb r1bancok (maximum ők nem tudtak erről, persze).

Ezzel szemben volt olyan csaj osztálytársam is, akin mindenki hüledezett, hogy az anyja már 14-15 évesen elengedi bulizni, de nem ám a szomszéd házibuliba, hanem egyenesen a Szigetre, méghozzá egész hétre. Ráadásul a pasijával mentek el, ha jól emlékszem. Az öltözködése is elég formabontó volt akkoriban (nem kihívó, csak feltűnő), szóval igazi céltábla volt a csaj a konzervatív szülők és gyerekeik szemében. Valahogy a csaj mégsem kanászodott el. Úgy értem, a mai napig is nagy partiarc, de stabil párkapcsolatban él, baromi kiegyensúlyozott, jogász a végzettsége, szerintem teljesen egyben van.

Ugyanígy ismertem viszont olyan gyerekeket is, akit baromira "liberálisan" neveltek, csak éppen ez azt jelentette, hogy totálisan elkényeztették és fényesre nyalták a seggüket, miközben példa nem volt előttük. Oké, nem tiltottak nekik semmit, de nem is tanítottak. Ez így nem megy, ezt hülyeségnek hívják, nem modern nevelésnek. Ezek a gyerekek szépen az anyjuk fejére is nőttek, ahogy az a nagy könyvben meg van írva.

Szerintem maradjunk annyiban, hogy különböztessük meg a jó (őszinte, következetes, szerető, odaadó) szülőt a rossz szülőtől, és egyezzünk meg abban, hogy a többi gusztus kérdése. Ha az ember picit nyitott szemmel jár, kicsit körülnéz az őt körülvevő emberek között, könnyen rájön, hogy az erkölcsi tolerancia széles skálán mozog, mégis minden típusú szülői felfogás eredményeként lehet találni sikeres és sikertelen végeredményt is. Úgy tudnám ezt szemléltetni, mintha azonos cél felé másik úton indulnánk el, és mindegyik úton másféle veszélyek várnának ránk - mert előnye és hátránya van mindkét felfogásnak bőven.

Én 16 éves koromtól kezdve eljártam minden hétvégén bulizni, és alkoholt is ittam, cigiztem is, sőt még a füvet is kipróbáltam. Ennek ellenére a tanulmányi átlagom sosem ment 4,8 alá, és mára két diplomám és jó állásom van. Nem lettem se alkoholista, se semmirekellő munkakerülő, se csöves, se prostituált.

Nem is értem, akik azon szörnyülködnek, hogy "jaj, amai fiatalok isznak meg cigiznek, sőt szexelnek is", azok mégis mikor kezdték el ezeket a dolgokat? Nyilván kizárólag 18 éves koruk után, sőt házasságot is szűzen kötöttek, ugye? Na ne már.