Meg lehet azt bocsátani egy feleségnek, ha eltitkolja a férje elől, hogy nem ő a gyerek apja?

Nem lehet megbocsájtani.

A feleség húzza meg magát szépen, és viselje a következményeket.

Megbocsátani mindent meg lehet, de én nem hiszem, hogy ezen túl tudnék lépni.

Ez jócskán ok a válásra.

De itt is ott van ugye a gyerek. Nem tudom, mennyi idős, de nyilván már néhány éves. Ő eddig úgy nevelkedett, hogy az apukája az apukája. Meg nem is ő tehet az egészről. az apuka is szereti, gondolom ettől függetlenül. Igaz, hogy most kiderült, hogy vér szerint semmi köze hozzá, de nem tudom. Ha valakit eddig a gyerekemként szerettem én a válás után sem szakítanám meg vele a kapcsolatot, remélhetőleg az apuka sem teszi.

Ferjnek van igaza teljes mertekben,helyes hogy beadta a vallopert!

Mekkora egy gusztustalan egy no aki ilyet mer tenni!!

Ha a férjem félrelépne, megbocsátanám neki, de nem várnám el, hogy megbocsássa, ha úgy szülnék egy gyereket neki, amiről azt hiszi az övé, és mégsem az övé. Ez a legnagyobb át*szás az életben. Hiába történt már jó pár éve, a végeredményen nem változtat. A nő rohadt önző, ez esetben nem lehet elvárni a férfitól, hogy ugyanazt érezze, mintha a sajátja lenne. A férfiaknál nagyon fontos az "utód" fogalom, ha ők belemennek a gyerek vállalásba, náluk többszörösen fontos a vérvonal továbbvitele. Ez ösztönös náluk. Ezt meg kell érteni. Meglehet figyelni, hogy ahol nem tud gyerek születni, és örökbe fogadnak, általában a nő akarja jobban, a férj,ha megértő, csak beleegyezik. A férfiaknál sokkal fontosabb, hogy a saját vérüket neveljék. A nőnél meg mindegy, csak kölök legyen.

Sajnálom ,ha nyers voltam, de ez az igazság.

Nem hiszem, hogy a nőnek ezt meg lehetne vagy kellene bocsátani. Nyugodtan nézzen szembe a tényekkel, hogy tök mindegy, mit dönt a férfi, ebben az ügyben ő az egyetlen gerinctelen féreg, aki a gyereke érdekére hivatkozva hazudott, csalt és tönkretette a gyereke és férje életét. Pusztán kényelemből. Megtarthatta volna a szerető gyerekét egyedül is, de kellett a palimadár.. Azt meg ne magyarázza egy házasságtörő sem, hogy azt remélte, a férjétől van a gyerek. Persze, hogy azt akarja hinni, hogy mentséget találjon a hazugságára. Nem értem, hogy teheti valaki ezt a saját gyerekével. A férjét megcsalta és lehúzta, úgyhogy tiszta sor, az ő érzelmei nem nagyon érdeklik..

Sajnos igazság nem létezik, mert akkor a bűnös nem sétálhatna el, és nem neki állna feljebb. A válás egyértelmű. Ha gyerek nem lenne, akkor is elég ok lehetne rá a "jó pár évvel" korábbi félrelépés. A mindennapos hazugság pedig főleg érthetővé teszi.. Az egyetlen dolog, amint az "apának" gondolkoznia kell, hogy kívánja-e tartani a kapcsolatot a gyerekkel, miután megszüntetik az apaságát. A körülményektől függ, hogy éppen melyik döntés helyes. A válasz a kérdésre: természetesen a férfinak van igaza, a nő pedig ássa el magát.

Nőként az a véleményem, hogy egy ilyet nem kell megbocsátani. Egyetlen hunyó van, a feleség, aki amellett, hogy hűtlen volt (önmagában válóok lehetne) a hűtlensége gyümölcsét neveltette sajátként a megcsalt férjjel évekig.

Borzasztó érzés lehet, ha kiderül az évek óta nevelt, sajátként szeretett gyerekedről, hogy mégsem a tied. Persze, lehet azzal jönni, hogy mekkora féregség eldobni ilyenkor a gyereket, hiszen az már az apjaként szereti, meghogy ő sem szerette igazán, ha a köteléket egy ilyen titok kiderülése eltépi. Van is benne talán valami, de egyrészt, a férfiak másként tekintenek a gyereknevelésre, mint a nők, másrészt, megintcsak ki tehet arról, hogy szegény gyerek is ilyen helyzetbe kerül? Igen, az, aki nem szólt időben a férjének, hogy félrement, és a gyerek a másiké.

A férjnek abszolút oka/joga otthagyni ezt a nőt, és olyat keresni, aki neki szül, nem másnak, és aki hűséges. A gyerek iránt meg semmiféle anyagi kötelezettsége nincs.

Szerintem az nem okés a gyerek szempontjából, ha egyik pillanatról a másikra eltűnik az életéből, de hogy a gyerek minél kisebb sérüléssel ússza meg, ha netán ez történik, az megintcsak annak a felelőssége, aki előidézte az egész áldatlan helyzetet.