Elhagynád a férjed/feleséged, ha alkoholista lenne?

Ez attól függ, hogy milyen súlyos a helyzet, és persze attól, hogy látnék-e rajta hajlandóságot, hogy letegye akár külső segítséggel.

Ha a hónap végén száraz kenyéren élnénk mert ő elissza a pénzt, és nem akar lemondani az alkoholról akkor valószínűleg elhagynám. Mivel még nincsen gyerekünk, de tervezzük a családalapítást jövőre, így biztosan nem vállalnék vele gyereket. Ha pedig lenne már gyerek, akkor nem akarnám a gyerekemet egy ilyen apának/családi drámáknak kitenni.

Eleinte termeszetesen segitsegre lennek hogy megertettsem hogy ez igy nem jo, segitenek a leszokasban, es ha o is akarna akkor 2 legyoznuk az alkohol problemakat!

Ha viszont azt lattom hogy ez reszerol termeszetesen normalis elet es nem is akarja hogy segitsek mert ha o nem akarja akkor masnak ez nem fog mukodni , akkor igen elhagynam!

Ilyen kérdéseknél mindig eszembe jut nagyapám: 20 éves korától 70-ig szinte minden nap megivott reggel-délben egy-egy felest, este néha kettőt is. Ennél többet soha, részegen, bódultan, vagy ha éppen nem volt otthon pálinka, alkoholért reszketve senki nem látta. A mai trend szerint ő már alkoholistának számított. Emellett nála jobb, dolgosabb, családszeretőbb, embert nem nagyon lehetett találni, egy hangos szava nem volt a gyerekekkel, unokákkal.

Ilyen alkoholistát el nem hagynék semennyiért.

Hamarabb hagynék el egy józan bolondot, aki üti-veri, terrorizálja a családját, mert ilyet is ismertem.

Megint más, ha rendszeresen hullarészegen mászna haza a kocsmából és ütne-vágna. Ezt természetesen nem viselném el.

Pont tegnap került ez szóba otthon nálunk (teljesen elméleti felvetés volt). Nem azért, mert a párom inna. Csak szóba került, hogy ha naponta 2 liter bort meginna, akkor elhagynám-e?

Én azt mondtam rá, hogy igen. Ha az lenne a napi program, hogy ül és iszik és iszik, azt biztosan nem tolerálnám. Még azzal se lenne baj, ha megiszik 1-1 pohárral vacsorához, ebédhez. De 2 liter bor, már nem 1-2 pohárka.

Ha nem akarna kigyógyulni belőle, akkor igen. A saját életemet nem fogom tönkretenni.

Azért, mert én az ilyesmit nem tartom betegségnek, ezt az ember saját maga választja. Ha alkoholt szlapál, belövi magát, az az ő saját döntése. Nem olyan betegség mint ha pl rákos lesz, vagy más valódi betegség. Szóval házasság ide vagy oda, nem tűrök el minden szart.