Miert tart el valaki valakit onszantabol?

Én sem tudom eldönteni hogy irigy vagy-e, vagy szimplán csak ennyire át van mosva az agyad...

Annak mi értelme van amit te csinálsz? Elérsz valamit az életben azon kívül, hogy gyakorlatilag nincs időd élni? Nem.

Én 24 vagyok, én is itthon ülök. Amolyan művészlélek vagyok, szeretek dolgozni, de hamar belefásulok és akkor jön a férjem kedvenc része: reggel el, este vissza, szalad a lakás, nem főzök, nincs életkedvem, használhatatlan vagyok... jobban szereti a főztömet, a rendet, ha mosolyogva várom haza, szóval gyakorlatilag ha találok is munkát, mindig lebeszél róla.

Nem érzem, hogy ne lenne értelme az életemnek. Estin tanulgatok, épp teszem le a jogsit. Gitározni tanulok egy híres zenésznél (nem ám megy az magától, napi több órás kemény munka, de meg lesz a gyümölcse :)), itthon énekelni, ha úgy van festegetek, tanítgatom a macsekjaimat, regényt írok közösen a barátnőmmel. Minden nap alkotok valami újat, ami lassanként egyre értékesebb lesz, és nyoma marad.

Emellett akkor megyek el itthonról amikor akarok, pontosan oda ahová gondolom, megkötöttségek nélkül. Sok barátom van, gyakran hívnak ide-oda. Van időm foglalkozni magammal, csinos vagyok mindig.

Talán nem tudunk egy fizetésből annyira dőzsölni mint ha keresek mellé egy minimálbért, de nem az anyagi javak tesznek boldoggá, hanem amit leteszek az asztalra. És az nem az, ha életem végéig kilátástalanul gürizek a mókuskerékben, közben meg nem viszem semmire.

Így minden nap kihívás, mégpedig abban, hogy lehetek-e jobb valamiben, mint tegnap voltam.

Én is ugyanígy vagyok, mint a 11-es hozzászóló! Jelenleg munka nélkül vagyok, de a párom a tenyerén hordoz, én pedig hiába vagyok munka nélkül, mégis teljes életet élek.

Pl: Minden délben leteszem a rendben tartott lakásunkban az asztalra az ebédet, ő örömmel jön haza mert tudja hogy meleg étel várja. Minden nap megköszöni hogy így várom haza, holott engem úgy neveltek, hogy ez az így természetes...

Amikor pedig valami munka akadna, sokszor volt olyan, hogy ő mondta, hogy bizony oda ne menjek, nem jó hely, nem fizetnek rendesen, túl stresszes, stb... Amikor megkérdeztem miért mondja ezeket, a válasz az volt, hogy mert csak jót akar nekem! Tehát attól hogy valakit eltartanak, még nem azt jelenti hogy az az ember élősködő is, szimplán azt, hogy ők az életükben lévő rendszert így tartják tökéletesnek! Úgy ahogyan te tökéletes rendszernek tartod azt, amit teszel, ahogyan élsz! :) 25N

többiek már leírták miért jó ez a pasinak... kipihent, mosolygós, feleség várja haza, tiszta lakásba, meleg étellel... mások vagyunk, kinek ez a jó kinek más... van aki ezt megteheti, van aki nem...

én megtehetném, férjem már nekem is mondta, hogy maradjak itthon, nem kell dolgoznom, de én viszont nem tudok itthon a fenekemen ülni és várni hogy ő tartson el teljesen, igaz 4 órában dolgozom csak egy magán bölcsiben amit imádok és a gyerekek teljesen feldobják a mindennapjaimat, nekem szükségem van a munkára... de! ehhez tudni kell, hogy egyszer elváltam és egyedül maradtam a gyermekemmel, tehát kerültem olyan helyzetbe, hogy tudtam meg kell oldanom a mindennapi megélhetésünket mert nem akartam senki segítségét kérni, szeretem én magam előteremteni a pénzt arra amire szükségem van... igaz hogy jelen pillanatban boldog kiegyensúlyozott házasságban élek de sose tudni mi történik 5-10 év múlva és én nem akarok kiszolgáltatott helyzetbe kerülni, hogy akkor csak nézek hova tovább, mit csináljak, hogy tartsam el magunkat.. kell hogy biztonságba érezzem magam anyagilag akkor is ha véletlenül történne valami...

11-est amúgy nem értem miért szavaztátok le, ő képzi magát, a hobbijának él, amiből még a későbbiekben lehet jól is tud majd keresni :) (nekem is az éneklés a hobbim, munka mellett azzal is keresek)

Na, azért a kérdezőt se kell szidni!

Valahogy a testvéri féltésre senki sem gondol. Ilyen helyzetben az ember elveszítheti a realitásérzékét, akár egy gyerek. "a pénz csak úgy jön".

Én klasszikus htb vagyok, tehát nem a lábamat lógatom, az én fizetségem zöldségekben, gyümölcsökben, tojásban és husiban kapom meg.

És boldoggá tesznek a dagadó zúzájú kiscsirkék.

Jó érzés, hogy kora tavasztól késő őszig van mit a vázába rakni.

Utána meg a lányommal csinálunk bele krepp-papírból.

Nem csili-vili minden, de otthonos.

A férjem szeret hazaérni, mert meg van teremtve az otthon, a béke szigete.

Te nem tudnál otthon ülni, van, aki tud(na). Én 2 évet voltam otthon, miután mindhárom gyerekünk közösségbe került. Havi 2-3 hetet valamelyik otthon volt betegen, a maradék időt nagyon élveztem. Nagyon sok olyan dolgot csináltam amire most munka mellett nincs időm. Sokat főztem, sütöttem, kísérletezgettem a konyhában.

A férjem és a gyerekek is élvezték, hogy miénk az egész délután-este, nem kell hazafelé bevásárolni, otthon mosogatni, takarítani, főzni. Hétvégén szintén (persze leszámítva a saját szobájukat, azt rendbe kellett tenniük).

Most elég fárasztó munka után leülni mind a 3 gyerekkel foglalkozni, tanulni, játszani, csak beszélgetni, aztán/közben főzni, vasalni, mosogatni, hétvégén fürdő-konyha nagytakarítás stb.

Voltak olyan napok, amikor valóban nem csináltam semmit, csak elindítottam egy sorozatot. Na és? Senkinek nem ártottam ezzel, nem értem, miért kell emiatt megkövezni.

Nyilván ha vannak olyan jelek, hogy a testvéred férje ezt azért csinálja hogy a testvéred tőle függjön, az aggasztó. De egy normális kacspolatban nem kell hátsó szándékot látni. Így élnek, mert ez így nekük megfelel. Ennyi.

Sosem értem miért kell ilyen kérdéseket kiírni hogy "xy így él, és szerintetek ez jó vagy rossz?"...Ez xy dolga, nem a tiéd, nem a miénk.

De amúgy én is pasiként örülnék ha el tudnék tartani egy nőt, cserébe ugye ő elvégzi az otthoni munkát, vagy ha lesz gyerek, akkor sokat együtt tudnak lenni. Fordítva sincs sok értelme a dolognak, mikor hazaérnek, és mindkettő fáradt, se a gyerekhez, se a takarításhoz nincs se kedvük, se idejük, egymásra meg főleg nem.

Csomóan ezen panaszkodnak itt, hogy főzéssel, takarítással megy el az este, és ennyi a napjuk, meló után is meló. Így meg, a nő megcsinálja a dolgokat otthon, a férfi hozza a pénzt, és utána együtt tölthetik a délutánt, estét.

Ezt az "én nem tudnám..." hozzáállást meg kifejezetten utálom. Mégis kit érdekel hogy te nem tudnád? Akkor te ne csináld, más meg hagy csinálja, nem a te életed.

"Mi celja az eletenek? Az egesz napja annyibol all,hogy foz, mos, takarit, sminkel, szolizik, vasarolgat es minden a s..gge ala van rakva."

És ez neked miért fáj? Ezeket a dolgokat ugyanúgy megcsinálná meló mellett is.

És a te életednek mi a célja? Mert sok nem lehet ha ennyire ráérsz irigykedni.

Mert.

Nem értem az életnek miért kéne cél. Évezredek óta kutatjuk az élet érelmét és még soha senki nem jött rá.

Aktuális célokat ki lehet jelölni, mint a diploma, meg a magas fizetés, vagy eljutni a Holdra, már ha ez valakit boldoggá tesz, de összességében baromira nincs olyan, hogy A CÉL.

Nem tudom miért lett ez manapság társadalmi elvárás, hogy kijelöljünk valami marhaságot életcélnak. Nagyon jól hangzik, de tök feleslegesen fárasztják magukat sokan, a nagy semmiért. Csak azért, hogy mások, szintén ebbe beleb..zulva, elismerősen bólogassanak mikor meglátják, hogy na ennek van szép nagy autója, meg szép karrierje. És? Tényleg, ezután mi van? Mi van a én nőként 32 évesen mondjuk igazgató vagyok milliós fizetéssel, meg 3 diplomával, és 3000 alkalmazottal? Akkor én tuti jó vagyok és ennyi? Mit kezdjek ezzel, hogy én megfeleltem mások elvárásának és nem kell eltartania senkinek soha? Nem vagyok másoknak kiszolgáltatva? Dehogynem, a gazdasági viszonyoknak, a pozíciómnak, pl. nem engedhetem meg magamnak, hogy hétvégén ne dolgozzak és egy kedvezőtlen makrogazdasági folyamat az egész életemet elviheti stb stb. Ez mennyivel jobb, mintha valaki eltart...annyival, hogy bólogatnak, ha meglátnak.